Nem mellesleg, aki kuponozik, az olyan, mint a mosogatógéptabletta-reklámokban a nők: élére vasalt fekete szövetnadrágban, fehér blúzban és háromnegyedes ujjú, fűzöld kötött kardigánban, trottőr cipőben, csárliangyalai-hajjal vagy balerina kontyban hiperventillál és pánikol, foltos maradt-e a vizespohár? Na nem, köszönöm szépen, még a végén halványkéket menstruálok.
Soha ne mondd, hogy soha
Hogy pont egy pacsulibolt törjön be, arra végképp nem számítottam. Mondhatnám, hogy nem kellett nagyon erőlködni a DM-nek, de kibírom, hogy ne legyek gonosz, engem megvettek a kedvezménykártyájukkal, kilóra, na. Hogy a többi üzlet miért nem kapott még észbe, ki tudja? De amíg egy német multi személyre szóló ajándékkal megköszönt a szülinapomon, nem is érdekel.
Egy-két-há
Nem vagyunk elkényeztetve, háromig kell csak számolnunk, ha drogériákról van szó: DM, Rossmann, Müller. Pedig a drogéria fontos, mert ha kinézünk a tej-kenyér-parízer szentháromságából, azt látjuk, megdöbbentően sokat költünk tisztító- és tisztálkodó szerekre, higiéniai termékekre is, nem csak ételre. A drogéria pedig nem a nyolcvanas évek vegyszerboltja, itt az illatos papírzsebkendő nem az ötliteres beltéri Hérával van párosítva. A földrajzi előny egyértelműen a Drogerie Marktnál és a Rossmannál van: amíg az előzőekből egy negyvenezres kisvárosban kettő-három is akad, Müllerből több nagyvárosban nincs és a főváros sincs elkényeztetve. Mióta elköltöztem a szülővárosomból, nem jártam Müllerben, amit nem csak a csokik miatt sajnálok. Jelenlegi lakóhelyemen nincs, több, mint kétéves tapasztalatra hagyatkozni viszont nem járja, így marad a két nagy rivális, és már most szólok, DM-párti vagyok.
A Rossmann-nal semmi bajom, azon kívül, hogy kiesik, ezért csak akkor térek be, ha a belvárosban járok és nem rohanok. De akkor mindig. Nagy fogást ritkán csinálok itt, de a szezonális dekorációs termékeiket szeretem, és jól tudom, gancegál, hogy itt vagy a DM-ben vennék meg két öblítőt meg egy folyékony szappant, szinte fillére ugyanannyit fizetnék. A Rossmann is különös gondot fordít a várandósokra és a kisgyerekes anyukákra, ez a marketingszövegelés hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, ők is tisztában vannak azzal, hogy a más-más okból, de megváltozott tudatállapotban levő anyukák minden bizbaszt és felesleges hülyeséget megvesznek Uncurpuncurkának, tökmindegy, mi az és mennyibe kerül.
Hahó, itt vagyok!
Indítottak tehát programot, Rossmanó néven, igen, tényleg ez a babaprogram neve, nem én találtam ki. Már várandósan lehet igényelni, a kedvezmények a gyerek(ek) hároméves koráig járnak, rögtön egy tízszázalékos induló kedvezménnyel nyit a program, aztán egyéni akciókkal csábítják be az anyukát az üzletbe, aki akár össze is vonhatja a kedvezményeket, és persze jár a babahírlevél is. Csinálja ezt a Rossmann akkora hírveréssel, hogy én nemrég értesültem róla, és ezt nem a személyes sértettség, hanem az őszinte csodálkozás mondatja velem: úgy tartom, nyitott szemmel járok a világban, és nem fordulok el szemlesütve, ha ajándékot akarnak nekem adni. Van a Rossmann-nak törzsvásárlói programja is, erről sem tudnék, ha nem jártam volna utána. Márpedig, ha itt verseny van kérem, és értem, vagyis a lóvémért versenyeznek a német multik, akkor tessék engem megkérdezni, hogy tudok-e róla. Annyi hülye cég szerzi meg az adataimat és hívnak fel telefonon, hogy menjek vérdiagnosztikára meg különböző vizsgálatokra, pont Magyarország három drogériája közül az egyiknek nem sikerült kideríteni, hogy én a kiemelt célcsoportba tartozom? Hopp, itt egy kismama, az hány pelenka majd’ három év alatt? Az hány forint? Tavalyelőtt nyáron találtam a postaládámban egy ív papírt, rajta tízszázalékos kedvezményre jogosító szelvényeket. Kedves, köszönöm szépen, de ez így kevés, tessenek erőszakosabbak lenni, nyomulni, az arcomba lihegni, hogy viszkessek, ha nem jártam egy hete Rossmannban! Akarjak ott pénzt költeni és érezzem rosszul magam, ha nem ott veszek csillogós hajráfot meg cuki sünis szalvétát.
Tizenöt százalék az nagyon sok
Márpedig most nincs lelkifurdalásom, mert a DM-mel jól járok. A francba kívántam pedig szegény mosolygós eladó csajt, aztán kifelé menet csodálkoztam is, hogy pont Pesten?! Szóval, vagy azt látta, hogy kóválygok a kialvatlanságtól, és ebből gondolta, hogy csecsemőkorú gyerekem van, vagy a többi cucc közt megbúvó popsitörlő tűnt fel neki, de megkérdezte, ismerem-e a Baba Bónusz programot. Már éppen eszembe jutott a mosogatógéptabletta-reklám, a pillanatnyi elrévedést a kollegina kihasználta és eldarálta, mi ez az egész. Jézusom, kuponok! A második bababevásárlásnál már úgy kerestem a 15%-os kupont, mintha az életem függne tőle, és személyesen álltam sorban a postán, hogy feladjam az activ beauty kártya az igénylésemet. Így szorgalmasan gyűjtöm a pontokat, ha összejön, kiváltom az ötven- vagy a százötven pontos kuponfüzetet és már tépem is ki belőle a 15% kedvezményre jogosító kupont.
Otthon átnézem a füzetecskét, és örülök, ha olyat találok, mint decemberben: huszonöt százalékkal olcsóbban vettem meg az elektromos fogkefét, amit már rég kinéztem magamnak. Nemcsak a bolt termékeit vehetem meg olcsóbban, de havi akciók is vannak, most éppen 25%-os kupont lehet nyomtatni, ami egy csomag pelenkánál, tápszernél, nagy kiszerelésű folyékony mosószernél vagy egy jó alapozónál már komoly megtakarítást jelent. De volt már kedvezményes újság-előfizetés is a havi akciók között, és vettem már könyvet is, féláron. Amelyik kupont nem használom fel, azt odaadom anyósomnak, barátnőknek, vagy felajánlom más kisgyerekes anyukáknak, örülnek neki. Így épít a kupon közösséget. A negyedévenként megjelenő dm magazinban is vannak termékkuponok, ezt postán kapjuk, kislányom félévenként szintén postán babafüzetet, kuponokkal. És a DM megköszönt a szülinapunkon is. Havonta egyszer tartok nagybevásárlást, a mindenféle kuponnal és kedvezményre jogosító akciókkal, összevonással, variálással, hogy meglegyen az extra pont, több ezer forintot takarítok meg, és ez jó érzés.
Trottőr cipőm és fűzöld kötött kardigánom nincs, de nyugi, ha máshol többet spórolok, bármikor elkurvulok. És Önök hol kuponoznak?
