A fiatal nőnek nincs gondja a házasságával, szereti a férjét, épp ezért nem kereste a lehetőséget egy másik kapcsolatra. Az érzés mégis lecsapott rá, váratlanul, egy játszótéri apuka képében és most tanácstalan, miért érzi azt, amit érez. Az Ursula blogon írt dilemmájáról:
„A játszótéren ismertem meg, egy apuka, aki a kislányát hozza minden nap. (…) Kiderült, hogy elképesztő jófej, és lassan észrevettem persze, hogy mennyire jól néz ki. Elkezdtem várni a találkozásokat, megfontoltam, milyen ruhában megyek a játszóra, bár akkor még magamnak sem vallottam be a dolgot.
Aztán egy napon egy barátnőmmel találkoztam a közeli kávézóban, a gyerekre a férjem vigyázott. A barátnőm késett, akkor még nem tudtam, hogy egyáltalán nem fog odaérni, és egyszer csak belépett az ajtón ő. A dolgozós ruháját viselte, sokkal jobban állt, mint a játszóteres, és akkor jöttem rá, hogy ez a pasi nekem nagyon bejön. Ő meg leült mellém – épp sütit vitt haza, de állítólag nem kellett sietnie -, és beszélgettünk megint, talán fél órát is, negyven percet, nem tudom, és amikor elbúcsúztunk, éreztem, hogy forog velem a világ, hogy valami bizsereg, szóval, tudjátok.
Azóta nagyon gyakran gondolok rá.”
A szerző nem akarja megcsalni a férjét, de fogalma sincs, hogyan irthatná ki magából az érzést. Ha szeretne segíteni, esetleg van hasonló tapasztalata, vagy egyszerűen csak kíváncsi a folytatásra, kattintson az Ursula blogra.
