Amikor kisfiú volt, darabokra törte a szívét a tény, hogy vaksága miatt sosem hokizhat majd a testvéreivel. Azóta eltelt 60 év, Pierre-Paul Thomas pedig megtanult boldogulni a szemei nélkül: úgy, hogy csak a kezére, a tapintására hagyatkozik. Kezdetben bicikliket javított, később pedig állást kapott egy Montrealhoz közeli pékségben, ahol tésztát gyúrt.
Mint mondja, a műtétje előtt fehér bottal járt és csupán foltokat látott a külvilágból, sötét, homályos alakokat, mindezt egy veleszületett szembetegség, az úgynevezett nystagmus miatt.
Két évvel ezelőtt egy véletlen balesetnek köszönhetően teljesen megváltozott az élete. Azon a napon rosszul lépett, leesett a lépcsőn, és ripityára törte az arccsontját. Azonnal kórházba került, ahol a sebészek egy műtét során helyrerakták a törött csontokat. Pierre kezelőorvosa, Lucie Lessard egy vizit alkalmával, váratlanul kérdezte meg betegét, hogy szeretné-e, ha helyre tenné a szemét.
Pierre az első döbbenet után igennel válaszolt. Két műtétje volt, melynek végén Pierre életében először a saját szemével láthatta a külvilágot. Mint mondja, lenyűgözték a soha nem látott, élénk színek, amik valahogy másmilyenek voltak, mint amikor elképzelte. Még ma is sokszor használja a tapintását, hogy felismerjen dolgokat: „Mindent újra meg kell tanulnom, mint egy kisgyereknek: a számokat, a betűket” – magyarázta, majd hozzátette, hálás az orvosoknak, akik visszaadták az életét.
