Tíz éves is alig volt, amikor először diétázni kezdett, állítólag azért, hogy megakadályozza, hogy felnőjön. A most a harmincas éveiben járó Helen Gillespie saját bevallása szerint folyamatosan rettegett azoktól a kötelezettségektől és attól a felelősségtől, amivel a felnőttlét együtt járt, ezért úgy gondolta, kitér előle. Anorexiás lett.
Megoldotta, hogy szociális munkás édesanyja és tanár édesapja mellett naponta mindössze 60 kalóriát egyen. Már 14 évesen a halál torkából hozták vissza az orvosok, és azóta is ki-be járkál a kórházba. Végül elérte, amit akart: soha nem volt kamasz, nem nőttek a mellei, és csak 26 évesen menstruált először, amikor egy jobb időszakában egészen 57 kilóig hizlalta magát.
Már kamaszként kis híján halálig éheztette magát
Forrás: Northfoto
Ezután visszaesett, amiért a szüleit és az ő túlzott elvárásaikat hibáztatta. Később rájött, hogy ő volt az, aki saját magával szemben irreális elvárásokat támasztott a zene, a tánc és az egyetemi tanulmányai tekintetében. Ekkor jött rá, hogy az egyetlen dolog, amiben igazán jó, a súlyvesztés. „Ellentétben a többi dologgal, a súlyomat tudtam kontrollálni, tudtam fogyni, ami vonzó tulajdonság lett a többi lány szemében.
Helen, aki mind a mai napig rákbetegeknek készült, speciális melltartót hord, hogy nőnek érezze magát, és aki azért osztotta meg történetét a brit Sun napilappal, hogy sorstársai tanuljanak belőle, azt mondja, szeretne normális életet élni. Szeretne családot, férjet, gyereket, még akkor is, ha tudja, mindig segítségre fog szorulni.
