Az Ursula blog legfrissebb posztjában meglehetősen izgalmas témát boncolgat a szülői példáról, a ki nem mondott elvárásokról, a megfelelni akarásról és a boldog gyerekekről.
“Sok dolgot hánytorgattam a saját anyám szemére, sőt, kezdő anyaként talán még bővült is a sor: hogy nem figyelt rám eléggé, hogy hagyott sírni, hogy nem vittek testnevelés tagozatos általános iskolába, hogy nem figyelték, mosok-e esténként fogat.
Hogy soha nem mentünk el nyaralni, hogy folyton csak dolgoztak, hogy nem tudtak – és nem tanítottak meg – aktívan kikapcsolódni, hogy soha nem élvezték az életet, hogy nem mutattak nekem mintát a boldog élethez.
Csupa-csupa számomra megbocsájthatatlan mulasztásnak tűnt, amíg meg nem született a fiam.”
Kíváncsi mi történt ezután? Olvassa el a folytatást az Ursula blogon.
