Aki az életben próbált már a felesleges kilóktól megszabadulni, tudja, hogy a fogyókúrák zöme azzal kezdődik, hogy levesz minket az édességekről. Nincs több csoki, nagyi-féle sütemény, cukros kávé. Semmi. Pedig Csinimama szerint még az is bátran ehet édeset, aki épp fogyókúrázik.
“Édeset igen, cukrosat azonban nem!
Tudom ez kicsit ellentmondásos.
Megmagyarázom:
A cukor egy hangtompító. Ezért olyan népszerű mind a politikusok mind az emberek szemében. Olvastam egy Graham Greene regényt, ami Dél-Amerikában játszódott. Szépen kifejtette, hogy a hatalomnak az az érdeke, ha a nép nem lázadozik.
Ez ugyebár világos. Az éhes ember lázad, enni akar. A rosszul táplált viszont csendben van, mert beteg és kiszolgáltatott. Ezért jó az, hogy a sok szegény tápiókát eszik dél-Amerikában. A tápióka európai megfelelője a krumpli és a rizs. Olcsó és jóllaksz tőle.
Nesze, aztán tűrd a sorsod.
Ugyanez van a sok-sok édességgel is. Eszed és örülsz neki. A gyerek is örül neki. Aztán mind betegek lesztek, de senkit nem hibáztattok, hiszen ez természetes. A gyerek is hallgat. A minap a szomszédommal futottam össze. Éppen a guruló babakocsit mögött gurult ő is, a reggelijük a gyerek kezében vol: mignon, amolyan tálcás fajta a boltból. Tolták befele. Jó étvágyat!”
Vannak édesítők, amik nemes egyszerűséggel megölnek minket, és vannak, amiért a szervezetünk még hálás is. Kíváncsi, melyek ezek? Olvassa el Csinimama blogjában.
