Meghallotta ezt a Világ Mozgatója. – Ej! – gondolta. – Nem helyes, hogy az egyik teremtményem ilyen boldogtalan. Fel kell nyitnom hát az emberek szemét! – Azzal munkához is látott. Lecsippentett egy apró gomolyagot az elkeseredett természeti jelenségből, és addig gyúrta-dagasztotta, amíg elég cukiságot nem préselt belé – tudnivaló ugyanis, hogy az emberek a cukiságot mindig észreveszik. A végeredmény gyönyörű lett. Nem volt sem asszony, sem férfi, sem gyermek, aki fel ne kiáltott volna láttán: – Cukiiii! – A macskaszerű teremtmény puha bundáján pedig félreismerhetetlenül ott pompáztak a Köd darabkái.
Az emberek csodálkoztak: – Ködfoltos, mégis ellenállhatatlan! – Bámulattól tágra nyílt szemük ettől kezdve nyitva is maradt a Köd szépségeire. A ködfoltos leopárdot pedig mindmáig az egyik legcukibb állatnak tartják a Föld hátán.
