A Pán Péter-szindrómás fiatal felnőtteket ma már senkinek sem kell bemutatni: ők azok, akik az életük számos területén képesek felnőttként viselkedni. Ami azt jelenti, hogy van munkájuk, saját keresetük, a dolgaik egy részét önállóan intézik, csakhogy… Hiába tapossák ezek a fiatalok a húszas éveik végét, vagy akár a harmincas éveiket is, valahogy nem akaródzik nekik elköltözni a szülőktől, családot alapítani, felelősséget vállalni.
A szakemberek szerint a Pán Péter-szindróma az esetek jelentős részében kénytelenségből jön létre: nincsenek megfelelő anyagi lehetőségek az önálló otthon megteremtésére, nincs barát/barátnő, akivel családot lehetne alapítani. Ám egy kisebb hányadban a helyzet tudatos választás eredménye, olyan fiataloké, akik ódzkodnak a felnőttséggel együtt járó kötelességektől és kötelezettségektől, és inkább a jelennek élnek.
Nem csak a fiatalokat érinti
A legújabb kutatások szerint a felnőttléttel kapcsolatos dolgok elől nemcsak a harmincas fiatalok, de a negyvenes korosztály is menekül. Náluk nem az önálló élet megteremtése vagy a felelősségvállalás okozza a legnagyobb problémát, ők egyszerűen azt nem hajlandók elismerni, hogy öregszenek. Így aztán vadul buliznak, feltűnően öltözködnek és őrültségeket csinálnak, mintha legalábbis még mindig kamaszok lennének.
A szakemberek szerint annak a hátterében, hogy a középkorú felnőttek legalább 55 éves korukig nem hajlandók magukat középkorúnak nevezni, több dolog is áll a hátterében.
Ki akar öregedni, ha…?
Kitolódik a várható élettartam: legalább 20 évvel többet élünk, mint elődeink, nem csoda, ha a negyvenes éveinket betöltve nem a halál, hanem életünk második fele jut eszünkbe. Emellett a társadalom is sokkal elfogadóbbá vált. Ma már az, ha egy családanya fiatalosan, szexin öltözik, egyáltalán nem bűn, ahogy az sem, ha a családfenntartó a munka és a család mellett, gyerekes hobbiknak is szenvedélyesen hódol.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy manapság minden csatornán az örök ifjúságról, szépségről szóló hírek áramlanak felénk. Csoda, ha egyre többen vagyunk, akik nem akaródzunk beletörődni abba, hogy nem most voltunk kamaszok?
