Hogy miért nem? Nos, egyrészt azért, mert félünk odamenni számunkra idegenekhez. A magyarok a nemzetközi átlagnál egy fokkal jobban. És félünk a visszautasítástól, az értetlenségtől, attól, hogy a segítő szándékunkat félre fogják érteni. Ugye, ismerős?
Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha mindenkinek a homlokára lenne írva, hogy megbízható, jó ember, akinek érdemes elfogadni a segítségét! És ha mindez már meg is valósult? Bár a segitettem.hu nem homloktetkó, hanem egy online felület, itt biztosan megtalálják egymást azok, akik segíteni szeretnének és azok, akiknek segítségre van szükségük.
Az oldal alapötletét a Pay It Forward (A jövő kezdete) című film adta – mondja Szabó László alapító, aki négyfős csapatával hat éven át dolgozott azon, hogy életre hívhassa a segítők gyűjtőhelyét. Ez pedig 2013. január 12-én sikerült is. „A cél nem csak az, hogy az emberek segítsenek egymáson, hanem az is, hogy újra visszataláljanak az offline közösségekbe.”
Erre már csak azért is szükség van, mert az utóbbi időben bizony ellustultunk, már ami a kapcsolatainkat illeti. E-mail, Facebook, iWiW, Skype, MSN… A fiatalok többségének fogalma sincs arról, milyen izgalmas dolog lehet a levelezés, vagy az internet és a szórakozóhelyek helyett a buszmegállóban vagy épp a metróban megszólítani azt, aki tetszik.
A segítettem.hu közössége tulajdonképpen megadja a kezdő lökést azoknak, akik szeretnének ismeretlenek életébe boldogságot csempészni, de nem mernek. Hogy hogyan? Nos azzal, hogy igazolni tudja, hogy az illető jó ügyben jár el. Minél többen ismerik majd az oldalt, annál többen fogadják majd bizalommal a tagok segítségét.
Nézze meg az alábbi videón, hogyan működik!
