Hiába tölt a szülés óta minden percet lányával, Bekivel, az 50 éves Sandra O’Connornak komoly gondot okoz, ha valaki arra kéri, mesélje el, hogy néz ki a lánya. De legalább ennyire szenved, amikor a fiáért vagy épp a férjéért megy ki a repülőtérre: fogalma sincs ugyanis arról, kit keressen. Mindezt a veleszületett betegsége miatt: arcvakságban szenved ugyanis, ami lehetetlenné teszi, hogy felismerje az arcokat.
A Bournemouth Egyetem pszichológusa, Dr. Sarah Bate, aki a közelmúltban alapítványt hozott létre a betegségben szenvedőknek, elmondta, hogy bár a kórkép világviszonylatban ritkának számít, évről évre nő az érintettek száma. A betegség egyébként az esetek csupán kis részében alakul ki valamilyen agyi sérülés miatt, nagyobb részt veleszületett rendellenesség: a fusiform gyrus nevű agyi terület hibás fejlődése miatt jön létre.
Sandra O’Connor annak az egymillió embernek az egyike, aki Nagy-Britanniában ebben a betegségben szenved. Az állapota viszonylag súlyos, az asszony ugyanis még saját magát sem ismeri fel a tükörben: “egy átlagos középkorú nőt látok, akinek az arca semmivel sem ismerősebb, mint bármelyik idegené az utcán. Néha még meg is ijedek magamtól” – meséli.
“Mostanra alig vannak barátaim, mert szinte mindenki megunta, hogy nem ismerem fel őket az utcán és mert a találkozóinkon újra és újra el kell mondaniuk, kicsodák.”
