James Franklin a múlt héten egy rádióműsorban mesélte el, hogy nála csak olyan asszisztensek dolgozhatnak, akiknek minimum dögös a feleségük. Hogy erre miért van szükség? A szakember szerint ez jelzi, hogy a leendő munkatársa magabiztos, annyira legalábbis, hogy leszólítson egy gyönyörű nőt, sőt mi több, össze is kösse vele az életét.
Meg van róla győződve, hogy egy ilyen férfi az élete többi területén is képes megállni a helyét, így például egy edző asszisztenseként is. Ez a hozzáállás egyébként a hagyományos, férfiasként számon tartott szakmában egyáltalán nem ritka – mondta el egy pszichológus is a témával kapcsolatban, aki szerint ezekben körökben a „dögös” feleség hagyományosan a férfiasság fokmérője.
Szerencsére Mr. Franklin megállapítását többen kritizálják, mint ahányan elfogadják. A többség szerint az edző ott hibázott nagyot, hogy elfelejtette, a párválasztást nem feltétlenül ésszerű tényezők befolyásolják, arról már nem is beszélve, hogy megjegyzése arra enged következtetni, hogy számára a feleségek nem többek egyszerű „kiegészítőknél”. Ezzel pedig a komplett amerikai – és meglehetősen öntudatos – nőtársadalmat magára haragította.
