Ha egyszer talál egy neki tetsző kődarabot, a vidra nem ereszti el. Viszont egy kézzel, vagyis manccsal nehéz megtartani, és közben még átegyensúlyozni egy vékony faágon a túlpartra, úgyhogy igazi zsonglőrmutatványt hajt végre, hogy megtartsa azt a csodálatos kavicsot. Fel-fel dobálja, egyik mancsából a másikba rakja, magához öleli, még az állát és a nyakát is beveti, hogy sikerüljön a mutatvány. Úgy tűnik, inkább lepottyanna a vízbe, mintsem eleresztené.
A vidraformák közül az ázsiai kiskarmú vidra mancsa a legügyesebb, egészen finom mozdulatokra képesek, például a kagylók kemény héjából kiszedni az ízletes falatokat. A tengeri vidra viszont találékonysággal pótolja a finom ujjmozgást: nagyobb kövekkel töri fel a kagylóhéjat.
