Kosztolányi Dezső Esti Kornél-szövegeire rájátszva, azt kifordítva, átértelmezve, nagy írói szeretettel továbbírva beszél egy mai, Kosztolányinál nem kevésbé játékos és elegáns író a saját mesterségéről, az öregedésről, a halálról és a mai életről, Istenről-hazáról-családról. Mintha azt mondaná: ha Kosztolányi ma élne, valami ilyesmit csinálna éppen most ezzel az Estivel.
A mű olvasható regényként és novellafüzérként, de olvasható úgy is, hogy miként és miért is nem lehet ma a megszokott módon regényt, novellát, tárcát, levelet, jegyzetet írni. Közben biztosít arról, hogy mégiscsak lehet. És – mintegy mellesleg – tartalmazza a kötet az utóbbi évek legszebb magyar klasszikus novelláit (lásd főleg az első és a tizenkettedik fejezetet), és a jelenkor legeredetibb kalandos tárcanovelláit is.
Ez a mű ugyanakkor fontos állomás Esterházy Péter korszakos jelentőségű életművében, melyben a 60 éves szerző rezignáltan és bölcsen és szellemesen fittyet hány továbbra is a vele szemben támasztott klasszicizálódás elvárásaira. Ez a könyv egy nagy formátumú író számvetése az élettel és az irodalommal.
Fotó: Dobó László
Az Aegon Magyarország Zrt. 2006-ban alapította az Aegon Művészeti Díjat és az Aegon Művészeti Társdíjat azzal a céllal, hogy elismerje a kiugró alkotóművészeti teljesítményeket. Az Aegon Művészeti Díj irodalmi elismerés, ezt élő magyar író kaphatja meg az előző évben újdonságként napvilágot látott, kiemelkedő jelentőségű szépirodalmi művéért – erről szakmai zsűri dönt. A cég eleve két díjat hozott létre 2006-ban, az Aegon Művészeti Díjat és a „párját”, az Aegon Művészeti Társdíjat. Ez utóbbira a díjazott író jelöl másik magyar művészt – másik művészeti ágból. Az alapító társaság vezetői az művészeti díjat minden esztendőben tavasszal, április elején adják át, az művészeti társdíjat pedig fél évvel később, októberben.
