A kutatók szerint a dohányosok nem a nikotin élettani hatásai miatt sóvárognak a cigaretta után, hanem a dohányzás pszichoszociális hatásai miatt. Éppen ezért biztosak abban, hogy a leszokásban az elhatározásnak van kulcsfontosságú szerepe, nem véletlen, hogy az esetek nagy részében még a nikotinos rágógumik és tapaszok is hatástalanok, és nem mozdítják előre a leszokást.
A tel-avivi kutatók hosszú és rövid távú repülőjáratokon dolgozó légiutas-kísérőket vizsgáltak, hogy vajon milyen intenzíven sóvárognak a cigaretta után. Úgy tapasztalták, hogy az, hogy mennyi ideig tartott a repülés, önmagában nem befolyásolta a sóvárgás mértékét, ám megfigyelték, hogy minél inkább közeledett a landolás pillanata, a rövid távú járatokon dolgozó utaskísérők annál jobban vágytak arra, hogy rágyújthassanak. A kutatók a bemutatott eseten azt akarják bebizonyítani, hogy nem a nikotinmegvonás okozza a sóvárgás tüneteit.
Rámutatnak, hogy a nikotin a heroinhoz képest például kevésbé addiktív: az erős kábítószer valódi, biológiai alapokon nyugvó elvonási tüneteket okoz, míg a nikotin esetében ez nem áll fenn. A kutatók szerint a cigarettafüggőséget rövid távú tényezők hozzák létre: mint orális fixáció, vagy az összetartozás érzése, épp ezért, ha megértjük, hogy a dohányzás nem függőség, hatékonyabb leszoktató módszereket alkalmazhatunk, amelyek a szokásokra fókuszálhatnának.
Ajánlott linkek:
Mindent a leszokásról (HáziPatika)
