– Van-e, volt-e valamilyen kötődése a futballhoz?
– Hogyne! Én magam is rúgtam a labdát a hatvani Kinizsiben 5 éves koromtól kezdve. Apukám ugyanitt játszott jobbszélsőként, ő vezetett be ebbe a sportba.
– Miért hagyott fel az aktív játékkal?
– Ígéretesnek tűnő futballkarrieremet a sí-pályafutásom húzta keresztül, 12 éves koromban hagytam abba a labdarúgást. Választanom kellett: a sízőknek tilos focizni.
– Ha nem is aktív játékosként, megmaradt a sportághoz való kötődése?
– Bizony! Fociztam, amikor csak tehettem! A 90-es évek elején például a Teremligában szerepeltem. Meccsekre is gyakran kijártam nézőként, egészen a ’90-es évek végéig. 2005-től 2009-ig pedig a Nyíregyházi Spartacus szóvivőjeként dolgoztam. Ezáltal, illetve annak köszönhetően, hogy sok klubtulajdonos barátom és ismerősöm van, egy más oldalról is betekintést nyerhettem a foci világába. Leginkább az árnyoldalakat látom, de a perspektívákat is!
– Nézi a vb-t?
– Hát persze! Milyen férfi az, aki nem?? Nézem a meccseket, illetve amikor nincs rá lehetőségem, akkor az összefoglalókat. Szakmai szemmel figyelem inkább a játékot, a technikát, de ugyanúgy érdekel a közvetítés módja és színvonala is! Életem első vb-jét ’74-ben láttam.
Mertesackerék kikaptak ugyan a szerbektől, de tíz emberrel sem vallottak szégyent (MTI/EPA)
– Melyik csapatnak szurkol?
– A németeknek. Annak örülnék, ha ők nyernék a vb-t. Ezt a csapatot úgy ismerem, mint akik nem adják fel. A családom német származású, már csak ezért is hozzájuk húz a szívem. Az argentinokat sokan favorizálják, én érdekesnek tartom őket, de nem nekik drukkolok.
– A játékosok közül kit tart a legjobbnak?
– Még nem tudom megmondani, körülbelül egy hét múlva derül ki, hogy ki nyújtja a legkiemelkedőbb teljesítményt. Egyelőre nincs kedvencem.
A német válogatott a sikeres kezdet után pénteken kikapott Szerbiától, így még izgalmasabb lesz a jövő heti Németország-Ghána mérkőzés, hiszen Ghána nemrég szintén 1-0-ra megverte Szerbiát.
