Tajvanban a közelmúltban végeztek felmérést arról, hogy milyen gyakran ölelkeznek egymással a családtagok és a barátok. Az 5500 megkérdezett mintegy 80%-a állította, hogy soha, vagy csak ritkán öleli meg párját és gyerekeit. Tovább rontja a helyzetet, hogy a válaszadók 2/3-a a dicsérő szavakkal is szűkmarkúan bánik: szinte sosem dicsérnek és ugyanilyen ritkán mondanak köszönetet valamiért, ráadásul 36%-uk sosem aggódik hozzátartozói egészsége miatt.
Az elidegenedésben nagy szerepe van annak is, hogy minden ötödik tajvani alig tölt időt a családjával, ami azt jelenti, hogy kerítenek rá sort, hogy fél óránál többet legyenek egymás társaságában. Az oktatási miniszter szerint az elkeserítő helyzeten mindenképpen változtatni kell azért, hogy a család erős egészként tudjon megbirkózni a nagyobb krízisekkel is. Azt javasolja, hogy az emberek fejlesszék ki magukban az ölelés-szokását, hiszen ennek csillapító és nyugtató hatása van. A miniszter emlékeztetett, hogy az ölelésnek komoly szerep jut a kapcsolatok építésében.
