– Fiatalon Ön is focizott!
– Ifiként játszottam, 12-13 éves koromtól. A Budapesti Lokomotív leigazolt játékosaként 17 évesen hagytam abba a pályafutásomat, mert elmentem táncosnak és ez teljesen más izomzatot, fizikumot követelt.
– Miután felhagyott a játékkal, nézőként továbbra is megmaradt a futball világában?
– Természetesen! Focinéző- és rajongó vagyok! Nagyon szeretem a játékot. A legjobban a technika, és főleg az új ötletek kötnek le, ezért is szeretem inkább a televízióban nyomon követni a mérkőzéseket. A visszanézés lehetősége által át tudom értékelni azokat a helyzeteket, melyeket – adott esetben – élőben másként ítélek meg, mint a bíró. Amikor újra látom ezeket a pillanatokat, akkor tudom, hogy mikor tévedek.
– Ezek szerint az, hogy élőben nézze a meccset, már egyáltalán nem vonzza Önt?
– A mostani fiatalok talán nem is tudják, hogy milyen csodálatos, amikor egy stadion tele van, és az egyik ennek szurkol, a másik annak, de tulajdonképpen mindenki magának a focinak! Manapság már nem kifejezetten így zajlik egy futballmeccs. Amikor én fiatal voltam, akkor például még nem volt rendbontás, remélem, ez előbb-utóbb elmarad nálunk is. Az nem elfogadható, hogy az ember esetleg azért ne látogasson ki a stadionba, mert előfordulhat, hogy valamilyen atrocitás éri.
– Melyik csapat a favoritja?
Nincs olyan csapat, amelynek kifejezetten drukkolnék, ezért inkább a taktikát, a játék elemeit figyelem a szurkolás helyett. Ami a mostani vb alatt felkeltette az érdeklődésemet, az a németek játékrendszere, az ember „szöktetése”. Akinél a labda van, az nem pontosan a másik játékosnak passzol, hanem 6-8 méterrel elé, a másik haladásának az irányába, amerre az majd futni fog az ellenfél kapuja felé. Eddig azt tapasztaltam, hogy a játékosok úgy passzoltak, hogy a labda közvetlenül a másik lába elé kerüljön.
“Gurigázás helyett szép, tiszta helyzetek” (MTI/EPA)
A németek felfogása kockázatos, hiszen így nő az esély arra, hogy az ellenféltől valaki előbb éri el a labdát. Ahhoz, hogy ez mégis működjön, nagyon jó focisták kellenek. Az én emlékeim szerint amúgy ez a stílus nem új találmány, mert már a mi régi nagyjaink is alkalmazták. Akkor még ugyan a mainál sokkal lassúbb, puhább focit játszottak, de már Puskásék is éltek az imént említett módszerrel. A németek meccse volt az első, ahol viszontláttam ezt – ide-oda gurigázás helyett szép, tiszta helyzetek kialakítását. Szerintem a továbbiakban a vb-n kétfajta futballfelfogás viaskodik majd: a „körömpasszos” illetve az egész pályát átlátó focisták játéka.
– Mi a véleménye a vb eddigi alakulásáról, illetve a továbbiakról?
– Ahogy közeledünk a vége felé, egyre izgalmasabbak lesznek a meccsek. Az eleje nyilván leginkább arról szól, hogy „csak jussunk tovább”, a bajnokság közepétől viszont csuda jó meccseket lehet majd látni! Most sokan kiesnek majd, utána viszont biztos, hogy tanulni is fognak majd egymástól a csapatok. Jó, ígéretes mérkőzések lesznek, ez már látszik. Remekül felkészített srácokról van szó, akik viszonylag sportszerűen játszanak. Jóízű vb lesz ez!
– Tehát futballrajongóként állandóan nézi a bajnokságot?
– Amikor tehetem, akkor követem a meccseket! Én a téren, amikor a srácok fociznak, még azt is szeretem nézni!
