A találkozót két góljával eldöntő Diego Forlán pályafutása eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el, a 30 éves játékos bajnokságot és FA-kupát is nyert korábban a Manchester United csapatával, ám egyrészt a nemzetközi eufória mégis más, másfelől abban a csapatban nem az uruguayi volt a meghatározó. Hamburgban viszont valósággal tündökölt, még Geráék szakvezetője, Roy Hodgson is úgy fogalmazott, hogy „Forlán volt a különbség”.
„Még mindig nem fogtuk fel, valójában mit is értünk el” – lelkendezett a csatár az AS-nak nyilatkozva. „Megérdemelten nyertük a döntőt, hisz az elejétől mi támadtunk többet. Éreztem, hogy be fogok találni, és bejött. A góljaimat, s ami még fontosabb a győzelmünket mindenkinek ajánlom: a szurkolóknak, a barátoknak, a családomnak.
agüero és forlán, akár tango és cash
„Végre a Neptunnál!” című összeállításában a Marca tisztelgett a 48 évnyi nemzetközi és 14 esztendőnyi hazai sikertelenség után ismét a csúcsra érő Atlético előtt. A híres madridi szökőkút környéke jó ideje nem volt ilyen hangos. A sportnapilap azt is kimutatta, hogy a londoni Zamora kiválásával a spanyolok dolga könnyebb lett, hisz Gerának az 55. perctől nem volt méltó társa elől. A szintén inkább a Real Madridhoz húzó AS „Bajnokok!” felkiáltással üdvözölte a vörös-fehéreket, megemlítve, hogy „az 1-1-es hosszabbítás minden madridiban rossz emlékeket ébresztett”. A napilap itt az 1974-es BEK-döntőre utalt, ahol 1-1 után a spanyolok kénytelenek voltak újrajátszani a döntőt, s a második mérkőzésen a Bayern München 4-0-ra legyőzte az Atléticót. A barcelonai Sport ugyan – a madridi lapoktól eltérően – igencsak eldugta tudósítását (ilyen is van: nyolc Barcelona-vonatkozású hír, s egy „ellennyilatkozat” – Cristiano Ronaldo – fontosabb mint egy spanyol EL-győzelem), az elemzésben elsősorban arról reflektált, hogy az Atlético „történelmét, keretét és játékát tekintve is jobb mint ellenfele”, s ez a különbség a rutinban is megmutatkozott. A szintén katalán, de kevésbé elfogult El Mondo Deportivo „Bajnok az Atlético!” című cikkében rámutatott arra, hogy a döntőben mutatott teljesítményével az Atlético „jogosan” került fel a trónra, Forlánt és Agüerót pedig Tango és Cashez (azaz Kurt Rusellhez és Sylvester Stallonéhez) hasonlította.
A hamburgi hármas sípszót követően a spanyol fővárosban szurkolók ezrei lepték el a város központját. Az örömittas drukkerek kedvenceiket éltették, közülük is elsősorban a két gól szerző Forlánt. A kupadiadallal jelentősen megnőtt az Atlético híveinek önbecsülése, a Real Madrid mögött rendszerint másodhegedűs fővárosi klub ezúttal előtérbe került azzal, hogy az 1962-es KEK-diadal után ismét maradandót alkotott nemzetközi porondon.
Atléti-szurkolók a madridi Neptun kútnál: 48 éve nem fürödtek (MTI/EPA)
Nem is maradtak el az üzengetések: az Atlético-szurkolók igyekeztek mindenkiben tudatosítani, hogy csapatuk európai kupát nyert, miközben a jóval nagyobb költségvetéssel működő Realnak már alig maradt esélye trófea begyűjtésére. Az Atlético ráadásul még egy diadalt arathat, mivel a Sevilla ellen érdekelt a Copa del Rey döntőjében (a találkozót május 19-én rendezik).
“Sok évet vártunk erre. Természetesen mi voltunk jobbak” – idézte a Neptun szökőkút környékén, az Atlético-hívek kedvelt helyén ünneplők egyikét, Pedrót a francia hírügynökség.
Spanyol kupa ide, bajnoki hajrá oda, az Atlético – és hívei – elsősorban az ünneplésre koncentrálnak. Megérdemelten. A csapat szakvezetője, a mindig kimért és meglehetősen keménykezű Quique Sanchez Flores is úgy vélte, a következő két nap nem a további terveké.
„Egyelőre semmit sem tervezünk. A következő két nap az ünneplésé. Azt hiszem, csak évek múlva dolgozzuk majd fel a klub szempontjából is jelentős sikert. Ez a két nap a játékosokról szól, hagyom őket, hogy kiengedjenek egy kicsit. Büszkévé tettek. Pláne azért, mert a Fulham remek ellenfélnek bizonyult, ha az angolok nyertek volna, ők is joggal örülhetnének. Valójában alig találok szavakat. Ezrek sorsa volt a kezünkben, és megcsináltuk. Azok, akik a meccsen buzdítottak minket, csak egy szeletét jelentik a nagy Atlético-családnak. Mi mindannyiukat szerettük volna boldoggá tenni.”
