Hány Oscart kap az Avatar?

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem az Oscar-díj a mércéje annak, hogy egy film tényleg jó-e vagy sem, azonban mégiscsak a filmvilág legjelentősebb (legismertebb) elismerése, és hogy kiknek-miknek adják, hosszabb időre meghatározza az amerikai, európai és ausztrál (valamelyest az ázsiai és az afrikai) filmkészítés mikéntjét, nevezetesen, hogy milyen filmek fognak forogni.

Az szinte biztos, hogy James Cameron Golden Globe-díjas Avatarja jelenti az új trendet. S persze az is bizonyos, hogy március 8-tól kezdve nem árasztják el a világ filmszínházait az új „Avatarok”, már csak azért sem, mert négyszáz millió dolláros (nyolcvan milliárd forintos – kétszáz milliós átlagbüdzsével számolva négyszáz magyar film) költségvetésű filmet kevés nagystúdió engedhet meg magának. Egyedül tulajdonképpen egy sem. De amit ez a film jelent, elsősorban a valóban lenyűgöző 3D-s technikát illetően, az válik az uralkodóvá, és nyilvánvalóan továbbra is készülnek majd ilyenek.

Emellett egyre inkább felerősödik a „filléres filmek”, mint legutóbb a Paranormal Activity, aminek a büdzséjét illetően a jól értesült források tizenegy- és tizenötezer dollár között ingadoznak. Manapság ugyanis igen könnyen hozzáférhetőek a filmkészítési technikai eszközök, és az elkészült művek bemutatásához sem szükségesek professzionális forgalmazók, hiszen ott vannak a videómegosztó-portálok.

A 10 jelölt (Fotó: MTI/EPA)

Az Oscar-gálán a legjobb film díjáért idén visszatérve az egészen régi időkre, rendhagyó módon tíz film versenyez (előtte, mint megszoktuk, öt szokott, mint minden kategóriában). Az Avatar mellett A szív bajnokai című Sandra Bullockos érzelmes amerikaifoci-dráma (rendező: John Lee Hancock), a dél-afrikai rendező, Neill Blomkamp debütáló nagyjátékfilmje, az egyedi inváziós sci-fi, a District 9, Quentin Tarantino második világháborús kalandfilm-átértelmezése, a Becstelen brigantyk, a Precious: Based on the Novel Push by Sapphire, vagyis Lee Daniels rendező filmje, ami Ramona Lofton, alias Sapphire Push című regénye alapján készült, Cameron volt feleségének, Katheryn Bigelow-nak A bombák földjén című iraki háborús drámája, a George Clooney, mint „általános kirugó-ember” főszereplésével forgatott Egek ura (rendező: Jason Reitman), a Coen fivéreknek a hatvanas években játszódó komédiája egy zsidó egyetemi tanár kríziséről, az A Serious Man, az angol Lone Scherfig Nick Hornby-adaptációja Egy lányról címmel és a Fel! című egyedi Pixar-animáció (rendezők: Pete Docter és Bob Peterson).

Amellett, hogy a korábbi ötös jelöléssel szemben az amerikai filmakadémia idén tíz filmet tett a kalapba, azt kívánta üzenni, hogy mivel a nomináció önmagában növeli a filmek ázsióját (így az irántuk való keresletet), ezeket az alkotásokat tartják a tavalyi évet illetően a legfontosabbnak. Mások azonban fanyalognak, hogy ez az akadémia impotenciájának az ékes bizonyítéka, ami ráadásul évtizedes hagyományt rúgott fel.

A dolgok jelen állása szerint a fődíj sorsa a Cameron-házban dől el, vagy az Avatar kapja (ahogy a Golden Globe-ot), vagy az ex-nej, Bigelow filmje, A bombák földjén (amiként a brit filmdíjosztón tarolt). Ennek kapcsán tanulságos a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége magyarországi tagjának, Návai Anikónak a Golden Globe-átadó előtti merengése, amiben azt írta: „Ha az Avatar viszi haza a Golden Globe-ot (így történt – a szerk.), a nemzetközi újságíró-társadalom nevében azt üzenjük Hollywoodnak, többé nincs szükség sztárokra és híres színészekre, a forgatókönyv-formulát se muszáj annyira leporolni, elég, ha a stúdiók leteszik az asztalra azt a csaknem félmilliárdot, és garantált a dupla bevétel. Minek az a 270 kétdimenziós film, amit mostanáig Hollywood évente előállított, illetve vállalt forgalmazásra? Nagyon veszélyes üzenet lenne. Főleg azok után, hogy 2009-ben a Sonyt és a Universalt kivéve (ahol még – ki tudja, meddig? – működik a Sony Classics és a Focus Features) az összes stúdió felszámolta a berkeiben létező művészfilm-műhelyeket és külföldi filmre specializált forgalmazókat.”. Egészen a közelmúltig a Cameron-mozit véltük biztos győztesnek, de újabban egyre komolyabb riválist látunk A bombák földjében, sőt ma már hajlunk arra, hogy Bigelow „nagyot robban” és győztesen tér haza.

Ez a dilemma fennáll a rendezői díjak esetében is, az egykori rendezői pár küzdelmébe – érzésünk szerint – Quentin Tarantino szólhat bele jó eséllyel. Clint Eastwood, a fáradhatatlan filmlegenda új – Nelson Mandelás – alkotásával (Invictus – A legyőzhetetlen) nem valószínű, hogy labdába tud rúgni. Az akadémia így is, úgy is történelmet fog írni a Cameron-Bigelow páros és filmje valamelyikének díjazásával, tulajdonképpen már a jelölés filmtörténelmet írt, hiszen nem akadt még példa arra, hogy egy házaspár – még ha csak egykori – konkurálna a fődíjakért, s mozgókép-historikus pillanat lesz az is, ha az Avatarra és/vagy Cameronra esik a választás, azért, mert egy erőteljesen az animációs technikára épülő sci-fit nem díjaztak soha, de az is, ha Bigelow-ra és filmjére, mert női rendező (hiába történt korábban már négyszer jelölés) még sosem vihette haza az Oscar-díjat.

A legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Michael Haneke első világháborús erőszakjellemrajz-filmje diadalmaskodhat, A fehér szalag eddig magáénak tudhatja a Cannes-i, és torontói fesztivál nagydíját, elnyerte a Golden Globe-ot és az Európai Filmakadémia kitüntetését. Érdekes módon a maguk, a németek bántak vele ridegen, és kikosarazták Berlinben, illetve a britek fogadták hűvösen. Mégis úgy hisszük, Amerikában sikert érhet el.
A színészi díjak közül a férfi fődíjra – szerintünk – Jeff Bridges esélyes a Crazy Heartban nyújtott iszákos countryénekes teljesítményéért. Ugyan George Clooney emlékezeteset alakít az Egek urában, de úgy érezzük, Jason Reitman moziját talán inkább valamelyik női epizódszereplő, Vera Farmiga vagy Anna Kendrick révén honorálják (meg forgatókönyvileg).

Ám azt is hozzátehetjük, hogy a hölgyek „kísérőalakításai” közül Mo’Nique-é a legígéretesebb, a tengerentúli magazinok legalábbis őt tartják a nagy befutónak. S ha már a hölgyek: A szív bajnokai főszerepéért Sandra Bullockot mondják az abszolút esélyesnek, azonban könnyen előfordulhat, hogy végül a Precious… főhősnője, Gabourey Sidibe lesz a befutó. A színészi kategóriákban egész biztosnak – a legbiztosabbnak – néz ki Christoph Waltz epizódszereplő-szobra a Becstelen brigantyk zseniálisan alakított náci tisztjéért.
Természetesen most még – szinte – minden bizonytalan, érvényesülhet a papírforma (szerintünk az fog), ám történhetnek meglepetések.

S végül még egy „meglepetés”: azt hihetnénk, hogy a hazai filmbarát idén (is) az esélytelenek nyugalmával dőlhet hátra, miszerint nem vagyunk érintettek, de meg kell, hogy cáfoljuk, merthogy az animációs legjobbak között indul az ír Tomm Moore alkotása, a Kells titka, amit zömében a Kecskeméti Animációs Stúdióban magyar filmesek rajzoltak. Most az egyszer kifejezetten vágyjuk, hogy erre a titokra fény derüljön.