A diplomáciai feszültséget a két észak-afrikai ország között a november 18-án a szudáni fővárosban megrendezett futball-világbajnoksági selejtező mérkőzés okozta, amelyet Egyiptom elvesztett és emiatt nem jutott ki a világbajnokságra. A kartúmi mérkőzés után algériai drukkerek késekkel egyiptomi szurkolókra támadtak, a hírek szerint több mint húszan megsebesültek. Másnap Egyiptom – tovább fokozva az Algéria-ellenes közhangulatot – a külügyminisztériumba kérette Algéria kairói nagykövetét, valamint konzultációra hazahívta Algírból a sajátját.
A szudáni külügyminisztériumba viszont Egyiptom kartúmi nagykövetét kérették be, és tiltakoztak nála az egyiptomi sajtóban megjelent cikkek miatt, mivel azok Szudán szerint eltúlozták az algériai-egyiptomi mérkőzés után történt “kisebb incidensek” súlyát. Az algériai külügyminisztérium ugyancsak “értetlenségének és aggodalmának” adott hangot az egyre fokozódó egyiptomi “médiakampány” miatt. (A kartúmi meccsen a szudáni nézők kivétel nélkül Algériának szurkoltak, alighanem abból a történelmi ellenszenvből fakadóan, amelyet ma is éreznek az északi szomszéd iránt az 1898-1951 közötti időszak miatt, amikor Szudán brit-egyiptomi fennhatóság alatt állt.)
Hoszni Mubarak egyiptomi elnök rendkívüli parlamenti ülést hívott össze, és a televízióban élőben sugárzott beszédében védelmet ígért a “megalázott nemzetnek”. “Egyiptom nem ismer pardont, amikor fiainak méltóságát sérelem éri külföldön” – hangsúlyozta Mubarak a képviselők előtt, akiknek körében osztatlan sikert aratott beszédével.
Egyiptomiak ezrei tüntettek Algéria kairói követsége előtt (MTI/EPA)
Rátett még egy lapáttal az elnök két fia – a nyilvánosságot kerülő, legidősebb Alaa és a fiatalabb, ismertebb Gamal – is, akik személyesen szurkoltak az egyiptomi csapatnak Kartúmban. A vereséget és az egyiptomi drukkereket ért inzultusok után Alaa azt nyilatkozta az egyiptomi tévének, hogy Egyiptomnak határozottan fel kell lépnie “az algériai terrorral és ellenségességgel szemben”. Úgy vélte az egyiptomiaknak még egy esetleges algériai bocsánatkérést sem kellene elfogadni, sőt azt tanácsolta az algériaiaknak, hogy “tanuljanak meg rendesen arabul”.
Az államfő várható utódjának tekintett Gamal arra figyelmeztetett, hogy az incidens nem marad következmények nélkül. “Egyiptom olyan nagyhatalom, amelyet nem lehet félvállról venni” – fogalmazott. Az elnöki család reagálásaiból is kitűnik – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung -, hogy a kartúmi kudarcot Egyiptom a legnagyobb gyalázatnak érzi az 1967-es arab-izraeli háborúban elszenvedett vereség óta.
Pénteken aztán több ezer, az 1:0-ás vereség miatt dühös és csalódott egyiptomi gyűlt össze az algériai nagykövetség környékén, ahol autókat és kirakatokat rongáltak meg, illetve kövekkel és gyújtópalackokkal dobálták meg a diplomáciai képviselet védelmére kivezényelt rendfenntartókat. Többen megsebesültek a rendőrök és tüntetők közötti összecsapásokban. Az utcai randalírozás ritka eseménynek számít Egyiptomban, ahol a biztonsági erők rendszerint gyorsan reagálnak, és már csírájában elfojtják az elégedetlenkedő hangulatot.
Egy egyiptomi blogger véleménye szerint a kormány szándékosan szította az Algéria-ellenes érzelmeket. “Egy kis zászlólengetéssel Egyiptomban és Algériában egyaránt könnyedén el lehet terelni a figyelmet, az emberek hamar megfeledkeznek a munkanélküliségről és a gazdasági gondokról” – írta internetes naplójában Hosszam el-Hamalavi, aki írásaiban rendszeresen bírálja a kormányt.
Az algériai válogatott tagjait nemzeti hősökként üdvözölték odahaza (MTI/EPA)
Egyiptom a legnépesebb arab ország, ahol a 77 milliós lakosság egyötöde kevesebb mint napi egy dollárból él. Az ország lassan ugyan kilábalni látszik a gazdasági válságból – 2010-re ötszázalékos gazdasági növekedést jósolnak -, viszont az infláció egyelőre az egekben van, és a munkanélküliség is meghaladja a kilenc százalékot.
2011-ben tartanak elnökválasztást, és a 81 éves Mubarak eddig nem adta jelét annak, hogy szándékában állna távozni a hatalomból. Elemzők szerint a rezsimnek pillanatnyilag az az egyetlen célja, hogy egységes célpontot találjon a harag levezetésére. Ebben a tekintetben kifejezetten jól jött a kormánynak a futballvita, amely a két ország közötti geopolitikai rivalizálásra is rávilágított.
Már a kartúmi mérkőzés előtt forrtak az indulatok a két országban. A szudáni találkozó ugyanis pótselejtező volt: a két válogatott néhány nappal korábban, november 14-én Kairóban tartott mérkőzését Egyiptom nyerte 2-0-ra, és ezzel a két gárda azonos ponttal és gólkülönbséggel zárta a selejtezőket. Egyiptomi szurkolók a kairói meccs előtt köveket hajigáltak az ellenfél csapatát szállító autóbuszra, megsebesítve néhány játékost, majd a találkozót követően utcai zavargások törtek ki.
Ennek nyomán Algériában valóságos hisztéria tört ki: a sajtó “mészárlásról”, halottakról és több száz sebesültről írt. Az országban egymást érték a bojkottfelhívások az egyiptomi termékekre és tv-sorozatokra, az ott dolgozó egyiptomiakat pedig különböző atrocitások érték. Megrongálták például az egyiptomi székhelyű Orascom Telecom vállalat, illetve az egyiptomi légitársaság algíri épületét.
A vita egyelőre nem csillapodik. Egyiptom arra készül, hogy panaszt tesz a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél (FIFA) a szurkolóit ért támadások miatt. A kairói külügyminisztérium azt közölte, hogy Algériába akkreditált nagykövete akkor térhet vissza állomáshelyére, ha “megszűnnek a visszahívását előidéző okok”.
