1953-ban járunk Sztálin városban, ahol mindenki a kultúrházavató gálaestre készül. Fellép a Nemzeti Színház ünnepelt művésznője, Rákosi elvtárs pedig önmagáról mintázott szobrot küld ajándékba. A helyi vezetők kedélyes koccintásra gyülekeznek, de a szobrot és a művésznőt elnyeli a föld. Rémült hajsza indul, hogy mentsék a menthetőt. A klasszikus hagyományokat követő bohózat egy korról, amikor mindenki résen van, de hiába.
A magyar társadalom szellemileg, kulturálisan romló állapotban van, téves információk terhe alatt nagyon nehezen tud saját álláspontot megfogalmazni – mondta a témaválasztás aktualitásáról lapunknak Léner Péter rendező. Ahhoz, hogy a társadalom jelenlegi állapotát valaki kompetensen tudja értelmezni, szükség van arra, hogy megismerje Magyarország közvetlen történelmét. Ezért mertünk vállalkozni arra, hogy egy Rákosi-rendszerről szóló színdarabot mutatunk be, ami azáltal, hogy vígjáték, talán jobban segít a megértésben – mondta Léner Péter. Azok a személyek, akik a színpadon vannak, még félnek, de nekünk már lehetőségünk van arra, hogy nevessünk ezen – tette hozzá.
Leginkább azoknak ajánlanám a darabot, akik nem élték meg azt a kort, mert átérezhetik, milyen életük volt a szüleiknek, nagyszüleiknek. A darab sajátos módon mutatja meg, hogy milyen testi, szellemi, egzisztenciális fenyegetettségben nőtt fel itt több generáció, és volt képes mégis felnevelni egy nemzedéket – tette hozzá.
Hamvai Kornél kétrészes bohózatának főbb szerepeiben Gáspár Tibort, Kocsis Juditot, Józsa Imrét, Sztankay Istvánt és Ullmann Mónikát láthatják a nézők.
