A híres Connecticut állambeli Yale egyetem 1961-ben örökölte a képet egykori diákjától, Stephen Clark amerikai gyűjtőtől. Utóbbi 1933-ban vásárolta meg a New York-i Knoedler és a berlini Matthiesen galériák segítségével a szovjet kormány által szervezett árverésen.
A francia állampolgárságú Pierre Konowaloff – dédunokája Ivan Morozov orosz nagyiparosnak, akit a bolsevik forradalom fosztott meg javaitól – a közelmúltban nyújtott be keresetet a New Haven-i szövetségi bírósághoz arra hivatkozva, hogy műtárgyakat nem lehet államosítani.
Ellentétben azokkal a közelmúltbeli esetekkel, amikor nácik által elrabolt képekről volt szó, mindazok a kísérletek, amelyeknek az volt a céljuk, hogy bebizonyítsák, a szovjet államosítások nem voltak törvényesek, eddig kudarcot vallottak. Konowaloff kísérlete tehát kudarcra lenne ítélve, ha nem Allan Gerson kiváló nemzetközi jogász lenne az ügyvédje, aki már számos olyan ügyön dolgozott, amely külföldi államokat érintett. Szerinte az Éjszakai kávéházhoz a szovjet állam fosztogatás révén, tehát illegálisan jutott hozzá. Gerson úgy véli, nincs különbség a náci műkincsrablások és a szovjet “szocialista tulajdonba vételek” között.
Konowaloff levele után a Yale vezetői bírósághoz fordultak. “Az egyetemnek meggyőződése, hogy a kép legitim tulajdonosa és ezt a bíróság meg is fogja erősíteni” – mondta az egyetem szóvivője.
