Úgy tűnik, 2009 a Forma-1 történetének talán legfontosabb éve lesz. A sportot felügyelő Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) és a csapatok harca a végső szakaszba jutott, és ez a háború csakis az egyik fél teljes vereségével érhet véget, de akár tökéletes pusztuláshoz is vezethet.
Olcsóbb Forma-1-et, de hogyan?
A 90-es évek második felében, de főleg az ezredforduló után – elsősorban a hatalmas forrásokkal rendelkező autógyárak megjelenésének köszönhetően – elszabadult költségek csökkentése már jó pár éve téma volt az F1-ben, a tavaly kezdődött gazdasági válság pedig kulcskérdéssé emelte.
Az elmúlt egy-két évben az FIA és később a csapatok is a fejlesztések korlátozásában és az alkatrészek egységesítésében látták az ellenszert, de az felügyelőszervezet, pontosabban az elnök, Max Mosley pár hónapja 180 fokos fordulattal a kiadások maximalizálásában és a fejlesztések felszabadításában vélte megtalálni a megoldást.
Mosley most túl nagy fába vágta a fejszéjét? (MTI/EPA)
Ennek eredménye lett az április 29-én meghozott új költségplafonos szabály, amelynek keretében 2010-től a 60 millió dolláros korlátot – ebbe nem tartozik bele a pilóták fizetése, a marketing- és reprezentációs költségek – vállaló csapatok jelentős műszaki szabadságot (mozgatható első és hátsó szárnyak, korlátlan fordulatszámú motorok, erősebb KERS, sokkal szabadabb tesztelési lehetőségek) kapnának, szemben a korlátlanul költekező társaikkal szemben.
Míg a kiscsapatok és az F1-be törekvők számára vonzó lehet a kiadási plafon, addig a nagy gyári alakulatok, amelyek eddig 400 millió dollár körül, sőt felett költöttek évente, egyszerűen képtelenek ehhez alkalmazkodni ilyen rövid idő alatt, annak ellenére is, hogy nekik is minden vágyuk a kiadások lefaragása.
Egységfront
A csapatok szervezete, a FOTA nem sokkal az új szabály meghozatala után egységes fellépéssel jelezte, hogy a résztvevők nem kérnek a kétkategóriás F1-ből, majd a múlt héttől kezdve sorra jelentette be a Toyota, a Red Bull két csapata, a Ferrari és a Renault, hogy változás híján nem adja le nevezését 2010-re a május 29-i határidőig, azaz elhagyja a Forma-1-et.
Mit ér az F1 a nagy csapatok nélkül? (MTI/EPA)
A FOTA, az FIA-elnök Mosley és a sport gazdasági ügyeit irányító Bernie Ecclestone pénteken találkozott Londonban, hogy tárgyaljanak a kialakult helyzetről, de az FIA hajthatatlansága miatt nem történt elmozdulás, a Ferrari pedig egy korábbi, a csapat számára egyfajta vétójogot adó megállapodásra építve bírósági eljárást kezdeményezett a jövő évi szabálymódosítás megakadályozására.
Mosley ön- és közveszélyes
Nagyon úgy tűnik, hogy Mosley vagy nem képes felmérni, hogy mekkora a tétje a mostani küzdelemnek, vagy éppenséggel szándékosan kívánta ezt az összecsapást, ugyanis világosan látható, hogy a csapatoknak mostanra elege lett az FIA-elnök önkényes és diktatórikus irányításából, az évente a megkérdezésük nélkül, a javaslataik figyelmen kívül hagyásával változtatott szabályokból. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a kiszállással fenyegető alakulatok mind fel is vetették a sport irányításának kérdését a konkrét ügy, a költségplafon mellett. A csapatok úgy látják, hogy ők maguk a Forma-1, ezért a szabályokat is nekik kellene írniuk.
Mosley a gyártók elidegenítésével vagy a Forma-1 vagy önmaga tönkretételét érheti el. Ha nem mozdul, a gyártók tényleg távozni fognak, és hiába töltik fel új jelentkezőkkel a rajtrácsot 2010-re, a Ferrari és a többi nagy csapat nélkül az F1-nek minimálisra csökkenhet a vonzereje a nézők számára.
Az is lehet persze, hogy a tavalyi szexbotránya után távozást ígérő, de az FIA-n belüli számtalan vazallusa segítségével megnyert bizalmi szavazás óta egyre inkább a további maradást fontolgató Mosleyt belülről távolítják el, mert talán az már a tagoknak is túl sok, hogy az “önkényuralkodó” a saját büszkesége és hajthatatlansága miatt tönkretegye a szervezet legnagyobb presztízsű versenysorozatát, a Forma-1-et.
Ecclestone a pénz után megy
Érdemes kitérni arra is, hogy hol áll az egészben az F1 gazdasági irányítója, Bernie Ecclestone, és milyen szerepet játszhat a pénz az események alakulásában. Ecclestone, aki a Formula One Group élén a jogtulajdonos befektetői csoport, a CVC Capital Partners megbízásából igazgatja a televíziós jogok és a pályák ügyeit, egy dolgot biztosan tudhat: nem szabad elveszíteni a Ferrarit és a többi gyártót, hiszen ebben az esetben az aranytojást tojó tyúk helyett csak a baromfiudvar piszkával üzletelhet, ami katasztrofális lehet az F1 jogainak megvásárlására felvett hiteleket a mai napig nyögő CVC számára.
Ecclestone épp ezért maga is megpróbálhatja megbuktatni Mosleyt, mielőtt barátja az F1-et magával rántja a pusztulásba, azonban a kisember a csapatoktól is félhet. Ugyan nyíltan nincs róla szó pillanatnyilag, de az F1 bevételeinek elosztása ugyanolyan neuralgikus – és egyelőre kezeletlen – pont, mint a jelenlegi botrány középpontjában álló szabályváltoztatás.
Ecclestone (j): buktat vagy ő is bukik? (MTI/EPA)
A csapatok jó ideje követelik, hogy bevételekből a jelenleg közöttük elosztott 50 százalékot emeljék meg, amire persze a jó öreg Bernie a tulajdonosokra nehezedő nyomás miatt nem hajlandó.
Ha Mosley nem bukik vagy nem enged – ha mégis szülteik valami megegyezés, valószínűleg az FIA-elnök lelépése is a FOTA feltétele lesz -, a távozással fenyegető csapatok keresve sem találhatnak jobb alkalmat arra, hogy a Mosley mellett Ecclestone-tól és a mögötte állóktól is egy füst alatt megszabaduljanak.
Forma-1 1950-2009(?)
Egyre reálisabb lehetőség tehát az, hogy a nagy csapatok – és velük valószínűleg a kicsik is – maguk mögött hagyják a ma Forma-1 néven futó sorozatot, és saját versenyszériát indítsanak, ahol maguk írhatják a szabályokat és sokkal kedvezőbb pénzügyi feltételekkel szerződjenek a televíziókkal és a pályákkal (amelyek közül ha sikerülne megnyerni a legnagyobb presztízzsel bíró Monacót, már nyert ügyük lesz a többieknél is).
Szóval tévedés ne essék, a következő hetekben nem az F1-es botránysorozat szokásos epizódjait láthatjuk majd, ez most a szélesvásznú moziváltozat, ahol az összes trükköt bevetik majd, és ahol a befejezés sokkoló lesz…
