Nagy, két-háromszáz egyedet számláló fehérajkúdelfin-raj úszott be kedden a Dél-kínai-tengerből a Manilai-öbölbe, ahol hosszan úszkáltak a parttól mintegy egymérföldnyi távolságban Bataan tartomány két települése között– írja a National Geographic Online. A tartományi kormányzó mozgósította az állami halászati hatóságot, valamint önkéntes segítségnyújtásra szólított fel.
Több száz ember, halászok és a környező falvak lakói siettek az állatok megmentésére: a mellig érő vízben gázolva tapsoltak és csapkodták a víz felszínét, hogy elűzzék a delfineket a parttól. Az akcióban több mint húsz hajó is részt vett, motorjukat leállítva vezették vissza az állatokat a nyílt tengerre.
Csak sodródnak
A gömbölyűfejű-delfinek családjába tartozó és a kardszárnyúak közeli rokonának számító fehérajkú delfin fenyegetett faj, ami azt jelenti, hogy a jövőben veszélyeztetetté nyilváníthatják. Nemritkán több száz egyedből álló rajai a trópusi tengerek nyílt vizeinek lakói, nem szívesen mennek a partok közelébe. Bár a gömbölyűfejű-delfinféléknél gyakori a tömeges partra vetődés, és a Fülöp-szigeteken sem szokatlan a delfinek szárazföldre sodródása, az igen ritkán fordul elő, hogy ilyen nagy számban érkezzenek a cetek a part közelébe.
A mostani esetben a feltételezések szerint valamilyen tengeri rengés károsíthatta a delfinek dobhártyáját. Ilyenkor a cetek elveszítik tájékozódó képességüket, így képtelenek táplálékot keresni, legyengülnek és csak sodródnak az áramlattal. De az is előfordulhatott, hogy a raj egy beteg vagy sérült példányt követve jutott az öbölbe.
Az embert sejtik a háttérben
A bálnák és delfinek „tömeges öngyilkosságának” még mindig nem ismerik a pontos okát, de feltehetőleg természetes és az ember által előidézett jelenségek egyaránt szerepelhetnek az okok között. Időnként ugyan előfordul, hogy a cetek hibát vétenek a tájékozódásukban, vagy bajba jutott, sérült társaik vészfüttyeit követve sodródnak ki a partra, de az elmúlt években olyan óriási mértékben növekedett az esetek száma, ami már minden bizonnyal az ember számlájára írható.
A kutatók szerint a tengerek fokozódó akusztikus szennyezése áll a jelenség háttérben: a tengerészeti radarok, a hajóközlekedés, illetve a kőolaj- és a földgázkutatás és -kitermelés során alkalmazott szeizmikus mérések és fúrások összezavarják az állatok tájékozódását. A zajszennyezés mértéke az elmúlt évtizedben a korábbinak duplájára nőtt.
