A törvényszéki orvosszakértői jelentés ugyan még nem készült el, de annyit már közöltek, hogy a játékos akut szívelégtelenségben halt meg, amit kardiomiopátia – a szívizom nem gyulladásos eredetű, gyakorlatilag tünetmentesen zajló megbetegedése – okozott.
Néhány nappal később doppingelemzésnek is alávetették a vérét, s mint a bennfentes, neve mellőzését kérő forrás a lapnak kijelentette, „nagy valószínűséggel elmondható, hogy Cserepanov hosszabb időn át stimuláló szereket szedett”, de egyelőre nem nyert bizonyítást, hogy éppen az anabolikák okozták a sportoló váratlan halálát.
Cserepanovnak egyes források szerint a kardiomiopátia mellett aritmiája is lehetett, amely esetben nem szabadott volna neki adrenalint adni, amikor rosszul lett (a mérkőzés színhelyén defibrillátor hiányában adrenalininjekciókkal és szívmasszázzsal próbálták újraéleszteni a 19 éves hokist).
A lap által megkérdezett orvosok elmondták: az aritmiát csak megfelelő műszerekkel lehet kimutatni, és segíteni csak defibrillátorral lehet rajta.
Egy ismert sportorvos, aki szintén neve mellőzését kérte, elmondta: sok sportoló küzd Cserepanovéhoz hasonló egészségügyi problémákkal, de erről mindenki hallgat, mert nagy pénzek forognak kockán. Cserepanov egyesületénél alighanem tudtak arról, hogy nincs minden rendben a szívével, nem biztos azonban, hogy a klub orvosát szemrehányás érheti, mert nincs nagy szava.
Csehovban – ebben a Moszkva melletti városkában játszott Cserepanov csapatával, amikor rosszul lett – a szereplők egymásra hárítják a felelősséget: kellett volna-e külön kérni mentőautó-ügyeletet a mérkőzésre, értesíteni kellett volna-e jó előre a kórházat a mérkőzésről, volt-e a végül megérkező mentőautóban defibrillátor vagy nem volt, s ha volt, fel volt-e töltve. Hivatalos közlés szerint ugyanis defibrillátor volt, de nem volt feltöltve, az orvosok pedig védik a mentősök mundérjának becsületét, mondván, hogy fel volt töltve, de már nem használt.
