A Vasas legendáját, korábbi szövetségi kapitányt kritikus állapotban, pénteken tüdőgyulladással szállították a budapesti Szent Imre Kórházba. Az orvosok szívnagyobbodást is megállapítottak a Fáy utcai Vasas-pálya névadójánál, akit az intenzív osztályon kezeltek, és lélegeztetőgépre helyeztek.
A 86 évet élt edzőt a XIII. kerületi Önkormányzat és az MLSZ saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
szurkolói gyertyagyújtás
A Vasas szurkolói kedd este 20 órakor gyertyagyújtással emlékeznek a hajnalban elhunyt Illovszky Rudolfra. A drukkerek a 86 évet élt legendás edzőről elnevezett stadionban gyűlnek össze, és az eredményjelző tábla aljában gyújtják meg gyertyáikat. Az angyalföldi klub szimpatizánsainak tájékoztatása szerint jelezték részvételi szándékukat a Ferencváros, az Újpest és a Budapest Honvéd hívei is.
Illovszky Rudolf 1922. február 21-én született Budapesten. Jóllehet minden a Vasashoz kötötte, nem az angyalföldi klubban, hanem az MTK-ban kezdett el futballozni, a kék-fehéreknél nevelkedett, majd 1941-ben került a Vasasba, amelyben pályafutása végéig, 1955-ig játszott. 270 élvonalbeli mérkőzésen 87 gólt lőtt, a válogatottban háromszor szerepelt.
A későbbi sikeres tréner már játékoskorában is edzősködött (a Vasas utánpótláscsapatainál tevékenykedett), majd először 1957-ben lett a gárda vezetőedzője, 1966-ban a válogatott pályaedzői állásáért ugyan búcsút intett Angyalföldnek, de a búcsú korántsem volt végleges – Illovszky ugyanis öt különböző időszakban, 1965-ben, 1967-től 1969-ig, 1974-től 1977-ig, 1984-től 1986-ig, valamint 1995-ben dirigálta még a Vasast.
Illovszky Rudolf 1922-2008
Négy bajnoki cím mellett kétszer Közép-Európai Kupát és Magyar Népköztársaság Kupát is nyert szeretett klubjával, továbbá ’95-ben, hetvenhárom évesen bravúrosan megmentette a szégyentől, a kieséstől, holott már mindenki leírta a Vasast.
Edzőként a görög Pierikosznál (1970–1971) és Olimpiakosznál (1980–1981), valamint az osztrák Admira Wackernél (1978–1979) is dolgozott, míg a magyar válogatottat két különböző időszakban (1966–1967, 1971–1974), összesen 29 meccsen irányította szövetségi kapitányként. Regnálása alatt a nemzeti csapat 1972-ben, a müncheni játékokon olimpiai ezüstérmes, illetve az Európa-bajnokságon negyedik lett.
Galéria
1995-ben, 445 élvonalbeli találkozóval a háta mögött vonult vissza, ugyanakkor a Vasastól nem tudott és nem is akart elszakadni, szakmai igazgatóként és elnökségi tagként, elnöki tanácsadóként dolgozott Angyalföldön, és ha tehette, mindig ott volt a csapat találkozóin, később a nevét viselő Fáy utcai stadionban. Tavaly a XIII. kerület díszpolgára lett. Emellett Orth György-életműdíjas és Bay Béla-díjas volt, továbbá 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
Nyilatkozatok
Mészöly Kálmán, aki a válogatottban és a Vasasban is játszott Illovszky Rudolf irányítása alatt:
„Éppen ma érkeztem haza külföldről, s ahogy beléptem a lakásba, értesítettek arról, hogy mi történt a kisöreggel. Holnap akartam bemenni hozzá a kórházba… Már három éve súlyos egészségügyi problémái voltak, elsősorban a lábával, most pedig jött a tüdőgyulladás. Tudtam, hogy nagy a baj, de bíztam benne, hogy a hatalmas akaratereje segít. Elmondhatatlanul sajnálom, 1958 óta ismerem Rudi bácsit, rengeteg a közös emlék, nehéz bármit is mondani…”
Markovits László, a Vasas ügyvezető elnöke:
„Elsőként engem értesített a család, s ez nemcsak a klubelnöknek szólt, hanem annak, hogy Rudi bácsival rendkívül bensőséges volt a viszonyunk, majdhogynem apámként szerettem őt. Tisztességes, egyenes, szorgalmas ember volt, még egy ilyen nem lesz a Vasas életében.
Szó szerint élt-halt a Vasasért, nem véletlenül neveztük el róla még életében a Fáy utcai stadiont, hiszen mindent, de mindent megtett szeretett klubjáért, azért, hogy sikeresek legyünk. Mindennél többet elmond, hogy a nekem írt búcsúlevelében, afféle végrendeletben azt kérte: Vasas-mezben szeretné eltemettetni magát…”
Dunai Antal, aki tagja volt az Illovszky irányította olimpiai ezüstérmes és Eb-negyedik válogatottnak is:
„Lesújt Rudi bácsi halálhíre. Nagyon szerettem őt, nyugodtan mondhatom, hogy ő volt az egyik legjobb szakember, akinek a kezei között futballoztam. A kemény munkában hitt, de soha nem mulasztotta el, hogy a játékosokkal egyenként is rendszeresen elbeszélgessen. Kiváló ember volt, akit soha nem felejtek el.”
