A lenyűgöző, férfias küzdelem minden menete szorosnak volt mondható, ám az 5. menettől érezhetően Marquez került némi főlénybe, főként kiváló kombinációinak köszönhetően, amiktől Casamayor több vérző sebet is begyűjtött.
Mindazonáltal a kubai olimpiai bajnok ökölvívó balhorgában végig benne volt a kiütéses győzelem lehetősége, de a fokozatosan magabiztosabbá váló Marquez a 11. menet végén többször tisztán betalált, majd egy állcsúcsra mért jobbhoroggal leültette ellenfelét.
A számolást követően Marquez rárontott megsebzett versenytársára, és közelharcban, majd egy tucat, egyenként is megrendítő erejű horoggal kínálta meg Casamayor állát.
Utóbbi néhány másodperccel a menet vége előtt ismételten padlózott. Tony Weeks mérkőzésvezető ekkor, 2:55-nél, TKO-val megállította a meccset.
Juan Manuel Marquez (49-4-1) vélhetően élete eddigi legnagyobb győzelmét aratta, és ugyan most nem járt vb-öv a diadalért, de pehelysúly- és nagypehelysúly után ismét csúcsra jutott.
A 37 esztendős Casamayornak sem kell szégyenkeznie, netalántán visszavonulnia, merthogy ezzel a teljesítménnyel tényleg nagyot alkothat még.
Ugyanezen a gálán rendezték a Sergio Mora-Vernon Forrest nagyváltósúlyú WBC bajnoki küzdelemet, amely a két harcos júniusi meccsének a visszavágója volt. Akkor Mora egyértelmű győzelmet aratott a hullámzó teljesítményt nyújtó “Vipera” ellen, de most fordult a kocka.
A visszavágón Forrest klasszisához méltó módon, egyértelműen legyőzte a címvédőt, és visszaszerezte övét. Győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben, hisz Mora többször került a kiütéses vereség határára, tetejébe a 7. menet végén padlóra is került. Az egyhangú pontozás aránya: 119-108, 117-110, 118-109.
A Boksz Világtanács (WBC) kisváltósúlyú világbajnoki címéért kiírt találkozón az amerikai Timothy Bradley egyhangú pontozással nyert honfitársa, Ednes Cherry ellen, és megvédte övét. A 24 éves Bradley nagy fölénnyel győzött, ezt bizonyítja, hogy a három pontozó 117-110, 118-109, 119-109 arányban látta őt jobbnak.
