A nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla) – a gorilla másik két alfajához hasonlóan – az IUCN Vörös listáján a fokozottan veszélyeztetett fajok között szerepel. Az elmúlt években az illegális vadászat valamint az Ebola-vírus megtizedelte az állományt. Tavaly a szakemberek azt prognosztizálták, hogy amennyiben a jelenlegi tendencia folytatódik a faj száma 2011-re 50 ezer alá csökken. A prognózis által előrevetített negatív kép valamivel árnyaltabbá vált a Wildlife Conservation Society (WCS) napokban tett bejelentése alapján.
A közelmúltban zárult kétéves felmérés szerint, amely egyúttal a nyugati síkvidéki gorillák első populációfelmérése volt, mintegy 73 ezer gorilla él a Kongó Ntokou-Pikounda régiójában és további 52 ezer a Ndoki-Likouala régióban.
„Tudtuk, hogy ezen a vidéken élnek emberszabású majmok, de az állomány pontos méretéről eddig nem volt információnk” – mondta Emma Stokes, a kutatás egyik vezetője, a Wildlife Conservation Society (WCS) munkatársa. Úgy tűnik, az elmúlt két évtized természetvédelmi tevékenysége, valamint az a tény, hogy a terület távol esik az emberi településektől, és a gorillák számára elegendő táplálék áll rendelkezésre, segítette a gorillák fennmaradását.
Nehéz a közvetlen megfigyelés
A nyugati síkvidéki gorilla gyakoribb, mint a nála kissé nagyobb termetű rokona, a hegyi gorilla (Gorilla gorilla beringei). Az előbbi elsősorban Angola, Kamerun, Közép-Afrika, Kongó, Guinea valamint Gabon területén lévő esőerdőkben fordul elő. Mivel ezek az állatok ritkán kerülnek az emberek szeme elé, a populáció felméréséhez a kutatók a gorillák által levelekből és ágakból készített időszakos pihenőhelyeket vették alapul.
Forrás: National Geographic News
A nyugati síkvidéki gorillák egy-egy csoportjának territóriuma mintegy 20 négyzetkilométer. Az állatok minden este alvóhelyet építenek maguknak, ahonnan másnap reggel továbbállnak. A 28 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Ndoki-Likouala régióban a felmérés alapján 46 200-ra becsülték a gorillák számát, vagyis az állomány sűrűsége négyzetkilométerenként közel 1,6 egyed.
Ennél nagyobb állománysűrűséget figyeltek meg a területhez tartozó mintegy 1000 négyzetkilométeres Batanga térségben, amely az év jelentős részében megközelíthetetlen az emberek számára, így zavartalan élőhelyet biztosít a gorilláknak. „Itt 5-6 gorilla fordul elő négyzetkilométerenként, ami a legmagasabb valaha tapasztalt érték” – tette hozzá a szakértő. Az edinburghi konferencián augusztus elején tett bejelentés hírét sok szakértő örömmel fogadta, többen viszont megkérdőjelezték a kutatási módszer hatékonyságát.
„A kutatás eredményei azt mutatják, hogy Kongóban van hatása a természetvédelemnek” – hangsúlyozta Steven Sanderson, a WCS vezetője. A vizsgálatba vont terület fele ugyanis természetvédelmi oltalom alatt áll, vagy olyan szervezetek kezelésében, amelyek szerződésben kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem engedélyezik a területükön átvezető utakon a védett állatok illetve fegyverek szállítását. A szakértők remélik, hogy az új eredmények tovább ösztönzik a kormányt egy új nemzeti park kialakítására a Ntokou-Pikounda régióban. A vizsgálat tapasztalatairól szóló részletes beszámolót az Oryx című lapban teszik közzé a kutatók.
