Élet-Stílus

Mexikóváros 1968: ugrás a jövőbe

Bob Beamon és Dick Fosbury eredményei és természetesen a tíz magyar aranyérem miatt maradt emlékezetes a mexikói olimpia. A játékok előtt a helyi rendőrség több mint kétszáz tiltakozó egyetemistát lelőtt, de ez akkor nem vezetett bojkotthoz.

Vihart és ellenállást váltott ki a nemzetközi sportéletben, mikor a NOB 1963-ban Mexikóvárosnak adta az olimpia szervezési jogát. A legtöbbször felmerülő ellenvetés a helyszín tengerszint feletti magas fekvése volt és az ezzel járó ritka levegő, mert ez a nagyobb erőkifejtéssel, hosszabb megterheléssel járó számok esetén felléphetne maradandó fizikai károsodás, esetleg halál is, mivel nem tudni, hogy az a sportolók szervezete hogyan reagálna a szokatlan környezeti viszonyokra, hogy az eredményeket már ne is említsük.

A mexikói szervezők a bírálatokra reagálva az olimpiát megelőző három évben, a tervezett őszi időszakban hasonló számokból álló kisebb helyi versenyeket rendeztek, hogy láthatóak legyenek az esetleges kockázati tényezők. Emellett felajánlották azt is, hogy a versenyzők már két héttel a torna előtt odautazhatnak, hogy legyen idejük átállni a helyi klimatikus körülményekre.

Tömegbe lőttek

Az olimpia megnyitóját megelőzően néhány nappal a városban a diákok tüntetni kezdtek a verseny ellen, mert az akkori kormány a költségvetésből az egyetemisták szerint aránytalanul sokat költött a torna megrendezésére, az ország alacsony életszínvonalához képest. A tüntetésekre egy sortűz volt a válasz, amiben 260 ember halt meg, javarészt fiatalok, a sérültek számát pedig ezer körülire becsülték. A kormány ezen megmozdulására nem reagáltak látványos bojkottal a sportolók és csapataik, így az olimpiát 112 ország 5516 sportolójának részvételével megnyitották, noha a sokk a verseny ideje alatt végig erősen érződött.

Zsivótzky a harmadik olimpiáján ért a csúcsra (MTI)

Zsivótzky a harmadik olimpiáján ért a csúcsra (MTI)

A magyar csapat nagyon régóta először örülhetett újra atlétikai aranyérmeknek. Németh Angéla női gerelyhajításban, Zsivótzky Gyula kalapácsvetésben remekelt. A vívás terén ez évben kardvívás helyett a párbajtőrben értünk el sikereket, csapatunk és egyéniben Kulcsár Győző is első helyen végzett. Birkózóink közül kötöttfogásban, a légsúlyú Varga János első, a nehézsúlyú Kozma István Tokió után második bajnoki címét szerezte.

Újabb fociarany

Futball válogatottunk is az aranyig menetelt, a döntőben 2:1-es félidő után 4:1-re verte Bulgária csapatát. A bolgárok nem finomkodtak játék közben, a meccs végéig a bírónak négy játékosukat is ki kellett állítania. Az összeállítás ezúttal Básti István, Dunai Antal, Dunai Lajos, Fatér Károly, Fazekas László, Juhász István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Menczel Iván, Nagy László, Noskó Ernő, Novák Dezső, Szűcs Lajos, Páncsics Miklós, Sárközi István, Szalai Miklós, Szarka Zoltán volt.

Öttusázóink a tokiói bronz után újra az élre törtek. Hesz Mihály kajak 1000 méteren, Tatai Tibor kenu 1000 méteren lett bajnok.

Az idei olimpia legeredményesebb szereplője a cseh atlétanő, Vera Caslavska volt, aki tokiói három aranyérme után most négyet gyűjtött be egyéni összetettben, lóugrásban, felemás korláton és talajon is a legtöbb pontot érve el.

Szenzáció az ugrószámokban

Bob Beamon távolugró 890 centis ugrásával 23 éves csúcsot állított fel, megdöntenie Mike Powellnek sikerült, ha nem is olimpián, hanem az 1991-es tokiói atlétikai világbajnokságon. Beamon 68-as ugrását az olimpián
használatos optikai mérőeszközzel először le se tudták mérni. Legalább fél óráig tartott, míg sikerült az
ugrást hitelesíteni, a várakozás okát azonban akkor, ott, nem közölték
a versenyzővel. Aztán ugyancsak meglepődött, hogy a hosszú huzavona
végén “fehér zászlót” kapott. Beamonnak saját bevallása szerint volt olyan érzése, hogy rekordot döntött,
de amikor meghallotta, hogy 890 centiméter, azt hitte, hogy valamelyik
dobóatléta gyenge kísérletéről beszélnek.

A hosszútávú futószámok egy sor afrikai győzelmet hoztak, ami egy új tendencia megjelenését jelezte. Az afrikai futócsapat vitte az aranyérmet a 800, 1500, 5000 és 10 000 méteren, a 3000 méteres akadályfutáson, valamint a maratoni futáson is.

Dick Fosbury új technikát bevezetve győzött magasugrásban. Ez ma általános, háttal való vetődés a léc felett, ami 1968 után terjedt el, és kitalálója után Fosbury-flopnak nevezik.

Magyarország a negyedik

Az olimpián a Black Power nevezetű mozgalom is képviseltette magát, ugyanis két tagjuk, a 200 méteres síkfutás bajnoka, Tommie Smith és az ugyanebben a számban harmadik helyezett John Carlos tiltakozásul a feketék hátrányos megkülönböztetésére és elnyomására, a dobogón az amerikai himnuszt lehajtott fejjel és feltartott ököllel hallgatta. Az olimpiai bizottság eltiltotta és később el is távolította őket.

Bár a szakértők féltek attól, hogy esetleg a magaslati levegő okozta többletterhelődéstől valakinek komolyabb baja is eshet, ilyen szerencsére nem történt. Viszont tény, hogy a klimatikus viszonyok hatása látszott bizonyos esetekben. Ennek volt betudható, hogy az etióp Wolde szokatlanul rosszabb idővel nyerte meg a maratoni futást, mint négy évvel korábban az akkori szintén etióp bajnok. Ugyanezzel indokolták, hogy az ausztrál futó Ron Clark a célba érkezés előtt nem sokkal ájult el, John Ferris amerikai úszó pedig az eredményhirdetés alatt.

Az összesített éremtáblázaton első helyen az Egyesült Államok végezett, a másodikon a Szovjetunió, a harmadikon Japán. Tíz aranyérmével Magyarország a negyedik helyre került.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik