Elbukott a világbajnok

A spanyolok szövetségi kapitánya, Luis Aragones a legerősebb összeállításban küldte pályára a csapatát, kollégája, Roberto Donadoni viszont eltiltás miatt Andrea Pirlo és Gennaro Gattuso játékáról is kénytelen volt lemondani, helyettük Massimo Ambrosini, valamint Alberto Aquilani kapott lehetőséget.

Mind a két együttes a biztonságra helyezte a fő hangsúlyt, kockázatvállalás nélkül futballozott, éppen ezért kevés volt az izgalom. A vb-címvédő olaszok védekeztek „látványosabban”, gyakorta visszahúzódtak a tizenhatosuk elé, így többnyire ellenfélnél volt a labda, ugyanakkor hiába próbálkoztak valamivel nagyobb elánnal, helyzetet nem tudtak kidolgozni a csoportkört hibátlan teljesítménnyel, nyolc rúgott góllal záró spanyolok.

Fernando Torres megindulását leszámítva jobb híján távoli lövésekkel igyekeztek zavarba hozni Gianluigi Buffont. A hálóőr azonban jól tette a dolgát. David Silva megpattant lövése csemege volt számára, David Villa 25 méteres szabadrúgásánál viszont már vetődnie is kellett – megtette, a bal alsó sarok előtt stoppolta le a labdát. Ez nem szegte kedvét a spanyoloknak, és leginkább David Silvában lobogott a tűz: a valenciai fedezet előbb a bal alsó sarkot célozta meg (Buffon vetődve védett), majd 17 méterről a centiméterekkel tüzelt jobb kapufa mellé.

A többi átlövési kísérlet legfeljebb csak a labdaszedőknek adott munkát, Buffon kapusnak nem. Az olaszok nem a távoli kísérletekben, hanem a beívelt labdákban látták az elődöntőbe jutás lehetőségét – ezek többsége kijött a spanyol falról (az egyedül elől lévő Luca Tonira nagyon figyeltek a bekkek), néhány esetben azonban mérsékelt izgalmat eredményeztek. Simone Perrotta fejesét biztos kézzel fogta Iker Casillas, Toni bólintását pedig Carlos Marchena blokkolta vállal, nyakkal.

GALÉRIA

Az első negyvenöt percről mindent elárul, hogy az Ernst-Happel Stadion közönsége füttyszóval kísérte öltözőbe a csapatokat. A folytatás sem hozta lázba a szurkolókat, minekután továbbra is jó futball és helyzet nélkül, azaz unalmasan peregtek a percek. Többnyire a spanyol lábakon járta a labda, de a tizenhatos előtt meglehetősen kevés volt az ötlet, és sok a tiszta fehér mezbe öltözött olasz, és a pontosság sem volt éppen spanyol erény.

Itália válogatottja, ha olykor feladta a bunkerfocit és előre merészkedett, rendszerint az egyszerre több védővel táncot járó Tonit kereste labdákkal, a baj csak az volt, hogy nem nagyon találta. A 60. percben mégis a vb-győztes szerezhetett volna gólt, egy kapu előtti kavarodás végén Casillas bravúrral, lábbal védte Mauro Camoranesi 7 méterről leadott lövését.
Toni is ott legyeskedett. S ha már a Bayern München csatárát emlegettük: nem elég, hogy eddig képtelen volt betalálni az Eb-n, egy beívelés nyomán gyakorlatilag felszabadított, elrúgta a labdát a ziccerben kapu elé érkező Fabio Grosso elől.

Ezt megelőzően a másik oldalon Buffon ügyeskedett és ügyetlenkedett egy percen belül. Előbb kibokszolta a labdát Marcos Senna szabadrúgása után – ahogy kell. Ezután újfent a Villarreal középpályása tesztelte; Buffon védett ugyan, de a labda kipattant a páncélmellényéről, s ha rendeltetésileg nincs ott a kapufa, vezetéshez, s az alapidőben négy közé jutnak a spanyolok. Így viszont nem kerülhettük el a hosszabbítást.

_{Gianluigi Buffon majdnem öngólt vétett (MTI/EPA)}

A ráadás első 15 percében itt is, ott is akadt egy-egy helyzet. Villa ívelése után Daniel Güiza-Cesc Fabregas volt a labda útja, de utóbbi lövését Giorgio Chiellini blokkolta, majd Silva lőtt alig kapu mellé. Átellenben Gianluca Zambrotta volt a feladó, és középen 10 méterről a cserecsatár Antonio Di Natale fejelt, csakhogy Casillas ujjheggyel kitolta a labdát. A térfélcsere után Donadoni Alessandro Del Pierót is behozta, ám az olaszok helyett inkább a spanyolok támadgattak – eredménytelenül.

A végén Santiago Cazorla megpróbálta eldönteni a párharcot, de 15 méterről, balról a bal kapufa mellé durrantott, és a középen nagy rössel érkező Villa is lemaradt a labdáról. Ebből következően – ámbátor a játék képe alapján cseppet sem meglepő módon – a tizenegyesekre maradt a döntés.

Elsőként Villa tette le a labdát a büntetőpontra, és magabiztos volt, akárcsak Grosso. Cazorla ijedt arccal futott a labdának, de belőtte azt, ugyanakkor Daniel Rossi próbálkozását hárította Casillas. A következő párban Senna, illetve Camoranesi is bizonyította, rendben vannak az idegei. Ezután Güiza és Di Natale viszont hibázott, másképp: védett Buffon és kollégája.

Majd Fabregason volt sor, és ő kíméletlen volt: a bal alsóba vágta a labdát, így 1984 után újra négy közé kerültek nagy tornán (felnőtt vb-n vagy Eb-n) a spanyolok. Aragones emberei a csoportkörben agyonvert (4-1) Oroszországgal vívnak meg a döntőért. De az egy másik meccs lesz, jelesül Eb-elődöntő.

_{Spanyol öröm (MTI/EPA)}

Nyilatkozatok:
Luis Aragones, a spanyolok kapitánya:
„Olaszország nagyon nehéz ellenfél volt, kiegyenlített csatát vívtunk, ellenfelünk remekül védekezett, kiszorított minket a szélekre. Mindkét csapatnak volt helyzete, a tizenegyespárbajban mi voltunk a szerencsésebbek. Az oroszok ellen nagyon nehéz meccs vár ránk az elődöntőben.”

Roberto Donadoni, az olaszok kapitánya:
„Elfáradtunk. Óriási csalódás tizenegyesekkel veszíteni. A srácok emelt fővel jöhetnek le a pályáról, mindent megtettek a továbbjutásért, kihozták magukból a maximumot.”