Japánban 1987-ben lépett életbe a nemzetközi bálnavadászati tilalom, de tudományos célból – évente meghatározott kvóták szerint – továbbra is folytatják a vadászatot. A bálnahúst még a tengeren 15 kilós dobozokba csomagolják, a hivatalos indoklás szerint a hús eladásából finanszírozzák a „kutatást”. Állatvédők többször bebizonyították, hogy az emlősök vizsgálatához nem kell megölni az állatot.
Egy négy hónapos titkos Greenpeace-nyomozás kiderítette, hogy a Nisshin Maru nevű japán bálnavadász hajó személyzete csempészáruként juttatja be Japánba a kvótán felüli bálnahúst. A legénység már a tengeren nyíltan kéri a legjobb hússzeleteket, majd személyes poggyásznak álcázva a partra csempészik, és átadják a kereskedőknek.
Bálnahús csomagolva (forrás: Greenpeace)
Informátorok azt állítják, hogy a bálnavadász flottát üzemeltető vállalat magasabb rangú személyzete és tisztviselői szemet hunynak a lopás felett, és évtizedek óta lehetővé teszik az illegális kereskedelmet. A Greenpeace dokumentálta a csempészett bálnahús kirakodását egy speciális teherautóba, amikor a Nisshin Maru kikötött idén április 15-én.
Az áruszállító dokumentumokon az szerepelt, hogy a doboz „kartont” tartalmaz, de a valóságban 23,5 kg sózott, „osztályon felüli” bálnahús volt benne, amelynek értéke akár a háromezer dollárt is elérheti. Az egyik informátor szerint a személyzet több tucat tagja akár 20-20 dobozt is elvisz fejenként. A szervezet informátorai arról is beszámoltak, hogy naponta bálnahús tonnáit szórják a tengerbe, mivel a hajók nem rendelkeznek a szükséges kapacitással. Ha a bálnákban rákos daganatokat találnak, kivágják, majd a maradék húst feldolgozzák és eladják.
Ha többet akar megtudni a japán bálnavadászatról és a húscsempészekről, kattintson a Figyelőnet Zöldhullám blogjára.
