A két csalódott csapat szombati találkozóján a horvátok büntetőből jutottak vezetéshez, ám a másik oldalon megúszó Heinrich Róbert a bal alsó sarokba lőtt (1-1). Az újabb Mladost-gólra Varga Dénes adott méltó választ (2-2).
A második negyed jobban indult, mint az első, egy lepattanó labdát Steinmetz Ádám pöckölt a kapuba (3-2), s nőhetett volna tovább is a különbség, ám Katonás Gergő a kapufára vágta a Vasasnak megítélt ötméterest, majd a sorozatosan hibázó Mladost kínálta lehetőségeket puskázták el rendre a piros-kékek, törvényszerűen jött hát az egyenlítés (3-3).
Nagy csatában nyert a Vasas (MTI)
A nagyszünet után a zágrábi alakulat kapott előbb lábra, a magyar csapat kihagyta az emberelőnyt, a Mladost nem (3-4). Varga Dénes távoli kísérlete a kapusról szerencsére becsorgott, de a vezetés maradt amott egy fór sikeres megjátszása nyomán (4-5).
Két másodperccel a játékrész vége előtt Steinmetz Barnabás lövése „kacsázó” lövése surrant be a kapus keze alatt (5-5).
A negyedik nyolc percben – a kölcsönösen eltékozolt helyzetek után – egy messziről eleresztett horvát bomba célba ért (5-6), aztán magyar fórnál az idősebbik Steinmetz egy pazar labdát látványosan húzott be a hálóba, majd – emberelőnynél – Varga Dénes lőtte ki a bal felső sarkot, és a három a magyar igazság jegyében Tóth Márton ejtett pazarul (8-6). Innen a Mladost már nem tudott felállni, győzött, és ezzel bronzérmes a Vasas.
Őrült meccs volt
Földi Láaszló, a Vasas trénere így értékelt: „Őrült meccset játszottunk, borzasztóak voltak a viszonyok, sokkal rosszabbak, mint pénteken. Sokkal jobban esett, a szél pedig folyamatosan változtatta az irányát, kiszámíthatatlan volt. Emiatt sokszor rövid passzokból kellett felépíteni a támadásainkat, lassabbak voltunk, nem tudtunk úgy játszani, ahogy szerettünk volna. Az utolsó negyedben jobban játszottunk a Mladosnál, és végül ez döntött.”
Magyaros diadal a döntőben
A múlt évi döntő szereposztása ismétlődött az aranymeccsen, hiszen egy esztendeje is ez a két gárda szállt medencébe a kontinens legjobb klubcsapata címért, s akkor a Pro Recco diadalmaskodott, míg a 2006-ban – ugyancsak e két együttes részvételével – lezajlott összecsapás a Jug sikerét hozta.
A felek egymás utáni harmadik Final Four-beli csúcstalálkozóján kőkemény csata zajlott, a lehető legszorosabb emberfogással, s mivel az ilyesfajta küzdelem velejárója a kiállítás, emberelőnyös helyzetek váltották egymást mindkét kapu előtt. Az első negyedben kétszer is az itáliai együttes vezetett, 3-2-re viszont már a Jugnál volt az előny, de Kásás – aki ekkor már másodjára volt eredményes – hatalmas bombával egyenlített.
A folytatásban, ha lehet, még kíméletlenebb vízi háború folyt a medencében, ám elsőrangú kapusteljesítmények nyomán a második nyolc percben csak egyetlen gól esett. A harmadik negyedben – 5-4-et követően – a Pro Recco ellépett riválisától úgy, hogy Madaras előnygóljával lett 7-4 a címvédő javára.
A csapatok 8-6-tal fordultak a záró szakaszra, amelyben Kásás húzásból alakította 9-7-re, majd Madaras pompás akciógóllal 11-8-ra az állást, ám 5 másodperccel a dudaszó előtt 11-11-re egyenlített a Dubrovnik, jöhetett a 2×3 perces hosszabbítás.
Amelynek első felvonásában büntetőből egy horvát gól született, a másodikban viszont két olasz, pontosabban az utolsót, a 13-12-es Recco-sikert jelentőt Madaras lőtte, így
végül – az összesen hat magyar találatnak is köszönhetően – diadalmaskodott az itáliai gárda, amely 2007 után 2008-ban is a Final Four győztese, vagyis Európa legjobb klubcsapata lett.
Final Four, a 3. helyért:
TEVA-VasasPlaket – Mladost Zagreb (horvát) 8-6
A magyar góldobók: Varga Dénes 3, Steinmetz B. 2, Heinrich, Steinmetz Á., Tóth 1-1
Döntő:
Pro Recco (olasz) – Jug Dubrovnik (horvát) 13-12, h.u
