A pekingi olimpia a nyár best of sporteseménye és minden bizonnyal a profitbefektetők és multicégek aranybányája is lesz. Ennek fényében „mellékes körülmény”, amit az oly büszke, és az emberi jogokra oly kényes világ nagyvonalúan Kína Tibet-politikájának nevez. A világszerte tiltakozó civilszervezetek hangja azonban a politika szintjére nemigen ér el, mert azért Kínával gazdaságilag mindenkinek jobb jóban lenni.
Art az emberi jogokért
A magyar kortárs képzőművészek is tenni akartak valamit Tibetért, és hirtelen felindulásból egy jótékonysági kiállítást rendeztek a Mono Galériában. A kiállítást aukció zárja, amelynek teljes bevétele a 15 éve létező és Tibet függetlenségéért tevékenykedő Tibetet Segítő Társaság munkáját könnyíti. A hetven alkotó által felajánlott nyolcvan mű csepp a tiltakozások tengerében, de talán hasznos célt szolgálhatnak. Az aukció április 16-án 18 órakor kezdődik.
Artprofit, a profit ellen, a szabadságért…
Art a divatért
Sütő Enikő (ah, micsoda bálvány volt) nyitotta meg a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) öltözéktervezőinek kiállítását. A kiállítás a FISE megalapításának 25. évfordulója alkalmából rendezett PRIZMA kiállítássorozat keretein belül tekinthető meg április 26-ig. A divat, az divat, most, mindörökké, és 25 éve is.
Staylistot minden magyar háztartásba…
Art az irodalomért
Annak ellenére, hogy 100 éves még mindig nagyon jól tartja magát. Fitt és fiatalos, valahogy a bulvártévék kora sem talál rajta fogást. A magyar irodalom talán legfontosabb időszaka volt az a kor, ami a Nyugathoz köthető.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban év végéig nyitva tartó kiállítás nemcsak egy folyóirat megalakulását, nemcsak a hasábjain formálódó irodalmi modernség megszületését ünnepeli, hanem egy egész esztétikai kultúra, közgondolkodás, ízlés és kritikai szemlélet korszerűsödését is vázolja. Az irodalom megújulásáért és autonómiájáért küzdő írók a lap hasábjain kezdetektől szolidaritást vállaltak a társművészetekkel, Bartók és Kodály új korszakot nyitó zenéjével, támogatták a modern képzőművészet rokon törekvéseit, figyeltek a színház, a könyvművészet újító tendenciáira, s nagy nyitottsággal ismerték fel az akkor formálódó film- és fotóművészet jelentőségét. Mélységesen meg voltak győződve arról, hogy mindezzel a progressziót szolgálják.
Irodalmi utazás a (vad) nyugaton…
A kölcsönös inspirációnak köszönhetően jöttek létre Rippl-Rónai József íróportréi Babitsról, Móriczról, Karinthyról, Szabó Lőrincről, Osvát Ernőről, Fenyő Miksáról. A folyóiratban megjelenő kritikák korán felismerték Czigány Dezső, Csók István, Derkovits Gyula, Egry József, Gulácsy Lajos, Iványi Grünwald Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos alkotásainak jelentőségét.
A folyóirat és a vele együtt működő könyvkiadó több mint három évtizedes történetét, az alapító nagy alkotók gyakran konfliktusokkal teli műhelymunkáját, művészek, zenészek és szerkesztők ösztönző sokféleségét fényképek, kéziratok, kották, relikviák, festmények, játékos adatbázisok, archív film- és hangfelvételek egymásra rímelő világa hozza közelebb korunkhoz.
Art a jövőért?
Az Ernst Múzeumban a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása látható április 20-ig. Az 1955-ben alapított egyéves ösztöndíj célja máig az induláskor meghatározott elven nyugszik: segíteni a tehetséges alkotóművészek pályakezdését és művészi fejlődését, lehetőséget nyújtva a formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas művek létrehozásához.
Izgalmas kortársak…
A több mint öt évtized alatt számos, ma már klasszikus művész részesült az ösztöndíjban. A kiállítás vázolja azt az utat, amin a kortárs képzőművészet jár. A kiállítók pedig egyfajta reprezentációját adják a feltörekvő művészgenerációknak.
Art Lipcsében
A Műcsarnokban május 18-ig látható egy izgalmas kortársművészeti válogatás. A Lipcse-jelenség az art és az üzlet egybeforrására klasszikus és jó példa. A világ sznobkultúrájában lipcsei művésztől képet nem tulajdonolni ma már nagyon nem trendi. Az utóbbi 8-10 év művészeti és műkereskedelmi szempontból egyik legérdekesebb jelensége az egykori keletnémet területen, Lipcsében kibontakozó festészeti boom.
A részint lipcsei – főként realisztikus tendenciákhoz kötődő – hagyományokból táplálkozó, részint a városi művészeti iskolához (Grafikai és Könyvművészeti Főiskola, 1764) kapcsolódó helyi, akadémikus hagyomány és a Nyugatról érkezett művészek által megtermékenyített, sajátos, elavult reprezentációs stílus felülírása egyedi iskolát hozott létre. A budapesti kiállításon felvonultatott művészek (Neo Rauch, Martin Kobe, Matthias Weischer, David Schnell és mások) napjainkban a világ kiállítótermeinek sztárfigurái, a műkereskedelmi rekordeladások szereplői.
Art-sztárcsinálás ahogy kell…
A kiállítás elsődleges célja, hogy megismertesse a kelet-közép-európai közönséget a lipcsei művészeti szcéna festészeti, fotós és más/újabb médiumaiban az elmúlt mintegy másfél évtizedben létrejött produktumokkal. A kiállított, művészettörténet-szakmailag szinte tökéletes minőségű alkotók és galériásaik valóban jó időben voltak jó helyen, Kelet-Európa szerencsés szegletében.
Vonal és art
A Ludwig Múzeumban június 1-jéig látható a hatvanas évek közepén indult neoavangard művészeti mozgalom egyik alapítójának, Nádler Istvánnak a kiállítása. A hetvenes évek elején geometrizáló hard edge-stílusban alkotott, majd a következő évtizedben teljesen új módszert alakított ki: zenei hatásokra egy felszabadultabb, heterogén formavilágot épített fel.
Meditáció és ima a vásznakon…
Figyelme a kilencvenes években a keleti filozófiák felé fordult: festményei tibeti szertartászenére és japán tradicionális dobzenére készültek. E korszak képei radikálisan nélkülözik a színeket, szinte kizárólag a fekete árnyalataival dolgozik. A meditatív monumentális festményeken később megjelennek a színek is, sőt, egyre intenzívebbé válnak. Az április 10-én nyílt kiállítás az utóbbi hét év műveiből válogat.
