Jean-Phillipe Boubli, az Aucklandi Egyetem munkatársa akkor talált rá az állatra, amikor a bennszülött yanomamo indiánokat követte vadászportyáikon a Rio Aracá (a brazíliai Rio Negro mellékfolyója) mentén.
„Korábban már meséltek nekünk erről a fekete uakari majomról, ez kicsit különbözik attól, amelyet korábbi munkahelyemről, a Pico de Neblina Nemzeti Parkból ismertem” – nyilatkozta Boubli a sajtónak. – „Legalább öt éven át kerestem ezt a majmot. Azért nem találtam rá, mert bizonyos szempontból szokatlan helyen élnek.”
Az uakarik normális körülmények között az elárasztott folyami erdőkben élnek, az új faj azonban a Brazília és Venezuela határán húzódó hegyes vidéken honos, távol a legközelebbi rokonaitól.
Máris veszélyeztetett
Boubli a Cacajao ayresii nevet adta az új majomfajnak a brazil biológus, José Márcio Ayres tiszteletére. A 2003-ban elhunyt Ayres a Vadvédelmi Társaság vezető zoológusaként segített egy védett zóna létrehozásában az Amazonas szívében.
Az újonnan fölfedezett Ayres-uakari azonban egy semmilyen védelmet nem élvező, rendkívül kis területen fordul elő, ráadásul a bennszülöttek vadásznak rá. Boubli szorgalmazza a vidék védetté nyilvánítását, mivel az állomány rendkívül kicsi, ezért meglehetősen sebezhető.
Egyelőre elég keveset tudni a faj viselkedéséről, de Boubli szerint az egyedek társas csoportokban élnek és valószínűleg magevők. E feltételezéseket más uakarik megfigyelésére alapozza.
További új főemlősök fölfedezése várható
Anthony Rylands, a Conservation International főemlőskutatója hozzáfűzte, hogy manapság egyre több új főemlősfajt fedeznek föl a DNS-vizsgálati eljárások fejlődésének köszönhetően. A genetikai elemzés kifinomultságának hála szinte bármilyen anyagból – szőrből, ürülékből – pontosan megállapítható, új fajról van-e szó. Néhány majomfajt, különösen az éjszakai életmódúakat, puszta ránézésre elég nehéz elkülöníteni. Így több – korábban egy fajnak tekintett – állatról is kiderült, hogy egészen eltérő élőlényeket soroltak egy helyre.
A C. ayresii hivatalos leírását átadták az International Journal of Primatology szakfolyóiratnak. Időközben Boubli néhány tanítványa visszatér a Pico de Neblinához, hogy tanulmányozzák a majom környezetét és viselkedését.
„Nagyon fontos meghatározni e majmok ottani tevékenységét, és azt, mekkora az elterjedési területük, mivel egy előterjesztést akarunk készíteni a brazil kormány részére, hogy hozzon létre egy rezervátumot” – nyilatkozta Boubli a nemzetközi hírügynökségeknek. – „Viszonylag nagytermetű új majomfajt találni napjainkban nagyon jó érzés. Azt mutatja, milyen keveset is tudunk valójában az Amazonas biológiai sokszínűségéről.”
Boubli már 2003-ban is leírt egy új majomfajt a területről, a szakállas sakit, és abban bízik, hogy további új pókmajmok, mókusmajmok és kapucinusmajmok várnak még fölfedezésre.
