„A Duna virradóra Pest és Buda között keményen befagyott. Következő napon (január 24-én) a Duna jegén és partján felállított katonaság a dermesztő hidegben Hunyadi Mátyást királlyá kiáltotta ki” – idézi Heltai Gáspár krónikáját a National Geographic Online (NG). A királlyá választáson Mátyás azonban ekkor nincs jelen, Prágában raboskodik.
Ha nincs király, a korona uralkodik
„Mátyás királyért Szilágyi Mihály és a kíséretében lévő urak Csehországba indultak. Esztergomnál átalmenének a gyégen a Dunán, és felmenének a morvai határba … A magyarok felvevén a királyokat, egyenest alá sietének véle Buda felé … Mikoron szinte húshagyatban (húshagyó kedd 1458-ban február 14-én volt) Esztergom felé a Dunára jöttenek volna, immár röpedezni kezdett vala a gyég: de mégis a seregek nagyobb része általméne a Dunán a királlyal” – írja Heltai.
Hunyadi Mátyás azonban csak a megválasztása után hat évvel vált Magyarország minden szempontból törvényes királyává. A magyar szokásjog ugyanis a XIV. század eleje óta csak azt tekintette törvényes uralkodónak, akit az esztergomi érsek, Székesfehérváron, a Szent Koronával koronázott meg. Károly Róbert volt az első, aki évekig küzdött – háromszor koronázták meg -, míg a három feltétel teljesült, és ezzel trónja megszilárdult.
Mátyás király a hősök terén (fotó: Németh Dániel)
Később ez még fontosabbá válik, különösen Nagy Lajos halála után, amikor lánya, Mária került az ország élére, amit az ország rendjei nem néztek igazán jó szemmel. Ráadásul a királynő később fogságba is kerül a délvidéken, így helyette az ország rendjei kezdenek el kormányozni. Ekkor született meg az a fikció, hogy ha nincs király, akkor a korona uralkodik Magyarországon. Ebből a kényszerhelyzetből származik tehát a Szent Korona elmélet, amely aztán később továbbfejlődik – írja az NG.
A Szent Korona nélkül király sincs
Mátyás korában a koronának már olyan rangja van, hogy anélkül nem uralkodhat a magyar király. Az ifjú uralkodó külpolitikájának ezért elsődleges célja, hogy a Szent Koronát visszaszerezze III. Frigyestől. Történt ugyanis, hogy Albert király halála után özvegye sebtében megkoronáztatta újszülött fiát, V. Lászlót Komáromban. Néhány hónappal később pedig Fehérváron, majd a koronával együtt távozott az országból.
A ceremóniához a Szent Koronát a királynő számára tulajdonképpen ellopta egy bizonyos Kottaner Jánosné. A koronát ugyanis nem a király, hanem az ország rendjei, egész pontosan az Országgyűlés által kiválasztott koronaőrök vigyázták a visegrádi várban. Luxemburgi Erzsébet gyermekével és a koronával III. Frigyes német-római császár udvarába menekült. Frigyes különösen nagy becsben tartja a Szent Koronát, hiszen alkalom adtán az ő trónigényét fejezheti ki.
Hat évig küzdött
V. László halálával logikusnak tűnt, hogy III. Frigyes, mint a király legközelebbi rokona, –nagybátyja volt –, a magyar trón örököse a családból, ráadásul a korona fizikai valójában is nála volt. Frigyes tehát fellépett a magyar trón igényével, de néhány nyugat-magyarországi főúr kivételével senki nem akarta királlyá választani. Mivel Mátyásnak néhány év alatt sikerült megszilárdítania belpolitikai pozícióját, Frigyes reményei elszálltak, a koronát azonban továbbra is őrizgette.
Mátyás sok mindent megpróbált, hogy megszerezze, míg végül nyilvánvalóvá vált, hogy meg kell vásárolni. III. Frigyesnek ugyanis pénzből soha nem volt elég. Kezdetben óriási összeget próbált kizsarolni, az első ajánlatok 200 ezer aranyforintról szóltak, végül a diplomáciai tárgyalásokat lefolytató Vitéz János az összeget lealkudta 80 ezer forintra. Ezután kerülhetett csak sor az igazi koronázásra 1464. március 29-én, amely végre Mátyás uralmát törvényessé is tette: Székesfehérváron, az esztergomi érsek által, a Szent Koronával.
