A 64 éves korában, csütörtökön veseelégtelenségben elhunyt Fischert a dél-izlandi Selfoss Laugardalur templomának kertjében helyezték végső nyugalomba – jelentette az izlandi televízió 2. csatornája.
Kristinn August Fridfinnsson lelkész a televíziónak elmondta: a temetést olyan gyorsan szervezték meg, hogy mire megérkezett, már vége is volt a szertartásnak.
Miután a templom Fischer izlandi barátjának és szóvivőjének, Gardar Sverrissonnak a családi birtokán fekszik, a lelkész engedélyéhez nem volt szükség a temetéshez.
A szertartáson maroknyi ember vett részt, közöttük Fischer élettársa, Vatai Mijoko, valamint maga Sverrisson.
Zseniális sakkozó, de nehéz ember volt (cache.boston.com)
A chicagói születésű, félig magyar származású versenyző 2005-ben Reykjavíkban telepedett le. Fischer pályafutása legnagyobb sikerének helyszínén élte utolsó napjait: 1972-ben – megszakítva a hosszú évtizedek óta tartó szovjet hegemóniát – Borisz Szpasszkijt legyőzve itt nyerte el a világbajnoki címet.
Az izlandiak általános véleménye szerint a Reykjavíkban lejátszott döntő erős befolyással lehetett a helyi törvényhozókra abban, hogy a szigetország befogadja a sakkzsenit. Ezzel nagy valószínűséggel megmentették őt attól, hogy az amerikai igazságszolgáltatás ítélkezzék fölötte, és akár szabadságvesztést rójon ki rá. Fischer ugyanis 1992-ben szembeszegült azzal a washingtoni tilalmi intézkedéssel, amely a Jugoszláviát sújtó amerikai szankciókból fakadt, és a balkáni országban 3,3 millió dollárért egy parti erejéig sakktáblához ült a korábbi rivális Szpasszkij ellen, akit megint csak legyőzött.
Fischer ezt követően már nem tért vissza az Egyesült Államokba, hanem eltűnt a hatóságok szeme elől, és bujkálva a világ számos országában megfordult, egyebek között Budapesten is élt. Csütörtökön Reykjavíkban hunyt el.
