Interjú a Macskafogó atyáival

Miért kellett várnia a rajongóknak húsz évet a kultikus rajzfilm folytatására?

Ternovszky Béla: Az egész estés filmek nem olyanok, mint a sorozatok, ahol az alkotók eleve avval kalkulálnak, hogy majd születik egy újabb széria, meg egy újabb, meg még egy újabb. Ha egy film utólag sikeresnek bizonyul, akkor megfordulhat az alkotók fejében, hogy esetleg megpróbálnak még egy bőrt lenyúzni róla. Ez nekünk eredendően nem állt szándékunkban. Nem szerettünk volna folytatást, mert úgy gondoltuk, egy-két kivételtől eltekintve ritkán szoktak sikerülni a későbbi változatok. A filmtörténetben inkább az a jellemző, hogy a folytatás gyengébb vagy kevésbé arat sikert.

Az egész estés rajzfilm nem olyan, mint egy sorozat

És hát – gondolom – ezt nem akarták.

Ternovszky: Nem hát, mi ezt nem akartuk. És tervbe sem volt véve. Ám aztán elkezdődött… Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy a Macskafogó tizenöt év elteltével is komoly utóélettel bírt. Ha nézőkkel találkoztam, folyton azt kérdezték, miért nem folytatjuk. Aztán a producerek hasonlóképpen firtatták. Sőt mondták, hogy legyen. S végül, amikor olyan pénzemberekkel akadtunk össze, akik hagyták, hogy az készüljön el, amit mi jónak látunk, akkor realizálódhatott.

Maros Zoltán: Béla, megvoltak a feltételei ennek az elmúlt húsz év során máskor is? Mert én korántsem vagyok ebben annyira biztos.

Ternovszky: No igen, Zoli (Maros Zoltán, a film figuráinak a tervezője – a szerk.) húsz évvel ezelőtt – nagy szomorúságunkra –, pont a Macskafogóból távozott. A párizsi Disney-stúdióba került, és – úgymond – kiesett a hazai sodrásból, de meg kell, hogy mondjam, a kérdés jó, és a másik, talán még fontosabb – forintosabb – indok, hogy nem került pénz rá.

Maros: Meg egy Pannónia Filmstúdió se állt már mögötte, ami, mármint a nagy, stabil gyártóműhely feltétele egy egész estés rajzfilmnek.

Ternovszky: Pedig a Macskafogót követően egy-két film még készülhetett volna.

Maros: Ja, közvetlenül utána.

Ternovszky: Igen, közvetlenül utána. Néhány éven belül azonban gyakorlatilag megszűnt annak a lehetősége, hogy egész estés filmek születhessenek ott. (Az utolsó „pannóniás” rajzfilm Koltai Jenő rendező 1994-ben forgatott Vacak, a hetedik testvér című munkája volt – a szerk.) Az állami dotáció – meghalt.

Maros: És mindez továbbra is ebbe az irányba halad.

Húsz esztendő során mennyit változott az animációs technika? Például a Macskafogó első és második része mennyiben más követelményeket támasztott?

Maros: Sokban és sokat – de bölcs választással: nem sokat. A Macskafogó 2. esetében továbbra is meg akartunk maradni a 2D-nél, már csak amiatt, hogy ne legyen túl nagy a különbség az elsőhöz képest, és a 3D-t – okosan – háttérmozgatásra, „geometrikus ügyekre”, gépek, járművek és más ilyenek megalkotására használták fel.

Ternovszky: Amivel, teszem hozzá, még nagyon le lehet bukni, hogyha rosszak a rajzok, vagy rosszul beállított a perspektíva.

Maros: Meg, ugyebár, mi nem vagyunk 3D-sek. Az egy másik dolog.

Az teljesen más?

Maros: Teljesen más műfaj, igen.

Már úgy értem, eltérő hozzáállást, vagy képzettséget…

Ternovszky: Az animációs filmek között óriási különbség mutatkozik. A különbségeket – érthetően – annak idején a Pannóniában már Jankovics Marcell is kezdte összemosni, hogy a papírkivágástól a bábfilmen át a rajzfilmig minden animáció, minden animációs film. Mert így a paletta szélesedett, és egy nagyobb spektrum fölött rendelkezhetett. Holott tulajdonképpen és valójában egy klasszikus, Foky Ottó-féle bábfilm (Mirr-Murr, a kandúr, A legkisebb ugrifüles, Misi mókus kalandjai – a szerk.) ugyanolyan háromdimenziós, mint a számítógépen működtetett trükkfilm, mégis egészen más műfaj.

Maros: A film is egy nyelv, aminek megvannak a szabályai. Aki még soha nem látott filmet, és hirtelen most beülne egy moziba, hogy végignézzen egyet, nem értené. A filmnek nyelve van, a dolgok egymásutánisága, a vágások értelmezése satöbbi, satöbbi. A két- és a háromdimenzió viszonyában szerintem például olyan különbség mutatható, mint egy illusztrált és egy illusztráció nélküli könyvnél, ahol az egyik esetében teljes mértékben az ember fantáziájára bízzák, hogy olvasva mit lát majd, a másikban pedig már adnak valami támpontot. Így a 2D és a 3D között szintúgy mutatkozik ilyen jellegű felfogásbeli eltérés.

Aklamazkodtak az első rész képi világához

A folytatás figuráinak a tervezésekor igazodtak az első rész képi világához?

Maros: Teljes mértékben alkalmazkodni kellett, sőt tökéletesen tiszteletben kellett tartani. Nem nehézségnek mondanám, inkább játékszabálynak. Szintén tény viszont, hogy eltelt közben húsz esztendő, ami alatt, többek közt, én is változtam. Amit most csináltam, nem ugyanaz, mint amit húsz évvel ezelőtt csináltam. De ezt tudjuk be annak, hogy maguk a szereplők is, maga a film világa szintúgy húsz évet változott. Úgyhogy jogos a változás (nevet), ami a figurákat hasonlóképpen érte.

Ternovszky: Nekem jobban reszket a kezem. (mosolyog)

Maros: Az is, igen.

Az, hogy a stáblistán azt olvashatjuk, „Eredeti forgatókönyv: Nepp József” – azt jelenti, hogy ez a script már régóta létezett?

Ternovszky: Nem. Körülbelül három éve született meg a forgatókönyv ehhez a filmhez. Többedmagával – merthogy több verzió készült, amit ezért vagy azért elvetettünk. Nem próbáltuk az első variánst foldozgatni és alakítgatni, hanem akkor azt úgy, ahogy volt, félretettük. Újabb ötletek, szinopszisok, forgatókönyvek jöttek, amik közül ezzel kapcsolatban mindnyájan úgy éreztük, hogy nyugodtan alapozhatunk rá, azzal foglalkoztunk. Kompletten kidolgoztuk, sőt egy Nepp József által rajzolt, provizórikus képes forgatókönyv is született.

S aztán, utána közösen – mivel a természetéből adódóan ez egy csapatmunka, én ilyenkor legalábbis komolyan reflektálok az alkotó kollegák megnyilvánulásaira, együttműködéseire, hogy ötleteik vannak –, bizonyos elemeket hozzátettünk, másokat kényszerből kihagytunk. Mert például az első verzióra az animatikát elkészítve két óra fölötti filmhossz jött ki. Amikor később Nepp József a módosult könyvet látta, elolvasta, akkor azt mondta, hogy hát ez elég jelentős változáson ment keresztül, úgyhogy ezért az ő kérésére ez így lett megkülönböztetve. Miszerint a film alapjául szolgáló és egyébként kilencven százalékban az eredetivel megegyező forgatókönyvet Nepp József írta, sőt rajzolta.