Több mint egy hete a Titicaca-tó közelében, a perui fővárostól több mint ezer kilométerre délre elhelyezkedő Carancas falu lakói előbb egy hatalmas fénycsóvára lettek figyelmesek, majd a tűzgolyó eltűnését követően a becsapódás zaját is hallhatták. Sőt, a település lakói kisebb földrengést is észleltek.
A becsapódást követően sokan azonnal a becsapódás vélt helyére siettek. Többen közülük azonban nem sokkal később már megbánták kíváncsiságukat.
Rosszullét, fejfájás és hányinger
A helyi egészségügyi hatóságok jelentése szerint legalább másfél százan jelentkeztek az orvosi ügyeleten azok közül, akik megközelítették a krátert. Az érintettek többnyire rosszullétre, fejfájásra és hányingerre panaszkodtak, és természetesen attól tartottak, hogy maradandó károsodást szenvedhetnek az égből pottyant „ajándék” jóvoltából. A helyszínre érkező különleges orvoscsoport és a perui bányászati, kohászati és geológia intézet (INGEMMET) kutatói azonban a normális mértéket meghaladó radioaktív sugárzást sehol nem állapítottak meg – sem a kráter környékén, sem a faluban. Több újság és tudós a helyi lakosok szavahihetőségét meg is kérdőjelezte.
Hatalmas, gõzölgõ kráter keletkezett a becsapódáskor
A New York Times és a BBC News például idézte a londoni Természettudományi Múzeum meteorit-szakértőjének nyilatkozatát, aki szerint nem kizárt, hogy láttak egy „tűzgolyót” az égen Carancas lakói, sőt a videofelvételek alapján az sem vonható kétségbe, hogy valóban létezik egy kráter, csakhogy Carolin Smith szerint a két jelenséget hamisan kapcsolták egybe a falu lakói.
A NASA Space.com-nak nyilatkozó szakértője szintén azt az álláspontot képviselte, hogy a helyi lakosok által leírt gőzölgő kráter sokkal inkább egy mini földalatti vulkánkitöréstől keletkezhetett, semmint meteorit becsapódásától. Sőt, az amerikai űrkutatási honlap még egy bloggert is idézett, aki tudományosan levezette, hogy kicsi meteoritok egyáltalán nem lehetnek forrók: a légkörbe érkezve ugyan külsejük felhevül, ám az űrből érkező kisebb meteoritok belseje olyan hideg, hogy mire Földet érnek, külső takarójuk is száz százalékban kihűl.
Még összeesküvés-elmélet is lett belőle
A furcsa jelenség az összeesküvés-elméletek kedvelőit is megmozgatta: az orosz Pravda például orosz katonai elemzőkre hivatkozva azt állította, hogy a jól kivehető krátert egy olyan műhold okozhatta, amelyet az amerikaiak Irán elleni kémkedésre használtak, de amelyet aztán lelőttek saját maguk, hogy ezzel is indokot szolgáltassanak Irán esteleges inváziójához.
A helyi lakosok a műhold üzemanyagcellájából kiszivárgó sugárzások miatt betegedtek meg – folytatta gondolatmenetét az újság, bár közvetlen bizonyítékkal természetesen nem rendelkeztek megállapításaikat illetően.
A National Geographic News azonban a hét végén a meteorit becsapódásának tényét megerősítette, és közvetve cáfolta az orosz újság állításait. Sőt, a helyiek rosszullétének okát is felfedezni vélte egyben perui tudósok segítségével. Az INGEMMET tudósai a helyszínre érkezve megerősítették, hogy valóban égből pottyant tárgyról lehet szó, hiszen a kráter környékén olyan köveket találtak, amelyek meteoritból származhatnak. A helyszínt megvizsgáló tudósok azonban hangsúlyozták, ritka meteorittípusról van szó. Nem fémekből összeálló meteorit csapódott be ugyanis (amelyek jobban bírják a légköri hőhatásokat), hanem kőmeteorit hullott alá a perui falu határában. A kődarabok ugyanakkor fémtartalmúak, mivel mágnesezhetőek voltak.
A tények
A meteorit méretére vonatkozóan is készültek már becslések: mivel a kráter átmérője nem nagyobb 30 méternél, mélysége pedig 6-8 méter között mozog a tudósítások szerint, így a meteorit átmérője semmiféleképpen sem lehetett egy méternél nagyobb. Bár elsőre a méret talán nem tűnik komolynak, lakott területet érintve azonban igen komoly tragédiát okozhatott volna: a darmstadt-i székhelyű európai űrhivatal (ESA) alkalmazottja a német Spiegel Online-nak például elmondta, hogy egy ilyen meteorit Frankfurt jó pár toronyházát képes lenne romba dönteni.
A helyi lakosok rosszullétének okára is rájöttek azóta a tudósok: mivel Peru ezen területén a talajvíz igen sokszor tartalmaz arzént illetve ként, így a becsapódáskor minden bizonnyal ezek az elemek szabadultak fel. A mérges gázok belélegzése okozhatta a hányingert és a fejfájást azok körében, akik megközelítették a krátert.
