A különlegesen jó természetű kevesek kivételével a legtöbb emberre jellemző, hogy sérelmeit hosszan dédelgeti magában, élénken és sokáig emlékszik arra, amikor valami rosszabbul sikerül, mint ahogy azt eltervezte. Ha azonban valami az elvárásainkhoz képest jobban sikerül, azt magától értetődőnek vesszük, és nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget neki.
Pszichológusok szerint a válások aránya is ezért ilyen magas: a házasságkötéskor remélt folyamatos boldogság helyett a hétköznapok problémái túlságosan nagy zuhanást jelentenek, és hajlamosak vagyunk párunk „vétségeit” hosszan megőrizni, míg a meglepetést okozó pozitív cselekedeteit hamarabb elfeledjük.
Az amerikai Georgia és a Kalifornia Egyetem kutatói érdekes vizsgálatot végeztek ennek alátámasztására. Egy fekete-fehér filmbejátszást mutattak önkéntesek két csoportjának. A vetítést megelőzően az egyik csoport előtt felmagasztalták a filmet, azt mondták, hogy fantasztikus lesz, míg a másik csoport tagjai azt hallották, hogy elég unalmas és alapjában szörnyű filmet fognak látni.
A vetítés végén megkérték a résztvevőket, hogy értékeljék a filmet. Azok, akiknek szidták a filmet a vetítés előtt, nem igazán adtak hangot annak, milyen kellemesen csalódtak. A másik csoport tagjai viszont nagyon is érzékenyen reagáltak a „reklám” és a valóság közötti különbségre, és a reálisnál sokkal negatívabban értékelték a filmet.
A tanulmány az amerikai Fogyasztói Kutatások Folyóiratában jelent meg. A szerzők azt javasolják, hogy a különböző termékek hirdetéseiben kerülni kell a túlságosan nagy szavak használatát, mert a túlzott elvárásokhoz képest tapasztalt csalódás erősen rányomja bélyegét a termékkel kapcsolatos hozzáállásra.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
