Egy lehetséges németországi vulkánkitörésről és annak következményeiről olvashatunk Ulrich Schreiber a Duisburg Egyetem geológusának nagy visszhangot kiváltott, nemrég megjelent könyvében. A hangyák menekülésében (Die Flucht der Ameisen) megfogalmazott elképzeléseit a tudós a könyv megjelenése óta tudományos konferenciákon és szaklapokban is alátámasztotta.
A Spiegel Online híradása szerint először fordul elő, hogy szakember potenciális veszélyforrásnak minősíti az Eiffel-hegységet, kockáztatva ezzel azt, hogy vészmadárnak vagy szenzációhajhásznak minősítik. Németország ugyanis nem éppen az aktív vulkánok hazája, az utolsó kitörésre 11 ezer évvel ezelőtt került sor.
Ami viszont a könyvnél is meglepőbb, hogy szakmai körökben sokan kiálltak Schreiber elmélete mellett. Klaus-Günter Hinzen, a Kölni Egyetem szeizmológusa a Spiegelnek adott interjújában elmondta, hogy a fent leírt forgatókönyv valóban lehetséges. „Természetesen a veszély mértéke nem hasonlítható össze a Vezúvéval” – tette hozzá Hinzen, aki évek óta az Eiffel-hegység rengéseit vizsgálja.
Pár hónap vagy több évszázad?
Habár a kutatók abban egyetértenek, hogy vulkánkitörésre számítani kell, az időpontot illetően igencsak bizonytalanok. Akár pár hónapon belül, de több száz év múlva is sor kerülhet a kitörésre. Komoly gond, hogy a térség hivatalosan nem számít veszélyeztetettnek, ezért nincs is forgatókönyv arra vonatkozólag, hogy a hatóságok és a lakosság részéről mi a teendő egy vulkánkitörés esetén.
11 ezer évig nem háborogtak a német vulkánok
A legutóbbi nyugalmi időszak 12 900 évvel ezelőtt ért véget, a mai Laacher-tó helyén végbement hatalmas kitöréssel. Ezt a kitörést közel százezer éves nyugalmi szakasz előzte meg. A kitörés a hamufelhőt 30 kilométer magasba lőtte fel, és a hamu a széllel egészen Svédországba eljutott.
A legutolsó kitörésre 11 ezer évvel ezelőtt került sor, de az jóval kisebb volt, mint az előbb említett. Ennek nyomán keletkezett az Ulmener Maar. Az Eiffel-hegység mai arculatát leginkább a vulkánkitörések nyomán keletkezett mintegy 50, később vízzel feltöltődött, szabályos kör alakú kráter, ún. maar határozza meg.
Több érv szól amellett is, hogy a Laacher-tó vulkánjának mintegy 13 ezer évvel ezelőtti kitörése valójában egy hosszú aktív időszak kezdetét jelezte, amely máig nem zárult le, vagyis jelenleg nem nyugalmi, hanem aktív időszakban van a terület. Ugyanis az elmúlt 450 ezer év három aktív szakasza több tízezer évig tartott. Amennyiben az Eiffel-hegység esetében is igaz a világ számos vulkánjánál tapasztalt ciklikusság, akkor a földtörténeti értelemben vett közeljövőben igen sok esély van akár több kitörés bekövetkezésére is.
A hangyák jó előrejelzők
A terület nyugtalanságát jelzi az is, hogy Koblenz és a Laarcher-tó között rendszeresen regisztrálnak kisebb-nagyobb rengéseket. Ennek oka valószínűleg a mélyből feláramló víz, amely a mintegy 50 kilométer mélységben lévő magmakamra hatására felforrósodik. A földkéreg ugyanis a Laarcher-tó környékén egy kilométer mélységben már 60-70 Celsius fokos, ami rendkívüli magas értéknek számít.
Ugyancsak ezt támasztják alá a Laarcher-tóban megjelenő széndioxid gázbuborékok, amelyek a feláramló magmából szabadulnak fel. Korábban ezeket csak utóvulkáni működésnek vélték, ma már inkább tartós aktív tevékenység részének tekintik.
Habár a vulkánkitörések előrejelzése mindig komoly fejtörést okoz a kutatóknak, Schreiber – mint a könyve címe is utal rá – a hangyákban látja a megoldás kulcsát. A kutató szerint ugyanis ezek a rovarok kitűnő előrejelzői lehetnek a vulkánkitörésnek, mert a vulkán aktívvá válásával a feláramló széndioxid gáz hatására elhagyják a repedésekbe, mélyedésekbe épített fészküket.
