A dél-afrikai motoros tragédiájával ötvenre emelkedett a halálos áldozatok száma a Dakar-rali 28 éves történetében. Már az első, 1979-ben kiírt viadal sem múlt el halálos baleset nélkül: a francia Patrick Dodin lecsúszott az útról Agadés közelében, és szörnyet halt. 1981-ben egy olasz újságíró és a FIAT-csapat három szerelője vesztette életét Algériában. Egy évvel később Maliban Ursula Zentsch francia újságírót egy kamion, egy utcán játszó mali kisfiút pedig egy gépkocsi gázolt halálra, és ugyanebben az évben Bert Oosterhuis holland motoros is életét vesztette egy tragikus baleset következtében. Elgondolkodtató…
1983-ban egy autó elütötte Jean-Noel Pineau francia motorost, a következő, 1984-es Dakar-rali során pedig egy Range Rover terepjáró gázolt el egy asszonyt és gyermekét Burkina Fasóban. 1985-ben egy autó Nigerben elütött egy nőt, míg Mauritániában helikopterbalesetben halt meg egy utas. 1986 is tragikus év volt a sivatagi show történetében: Kaneko Jaszuo japán motoros Franciaországban járt szerencsétlenül; Maliban lezuhant egy helikopter, amelyen Thierry Sabine, a Dakar megálmodója mellett még négyen voltak; és Giampaolo Marinoni olasz motoros 48 órával a verseny befejezése után halt bele a zárószakaszon elszenvedett sérüléseibe.
1987-et írtunk, amikor Henri Mourent, a viadal egyik orvosát elgázolta egy szervizautó Kiffa közelében. Egy évvel ezután Kees Van Loevezijn holland kamionos, Patrick Canado francia autós és Jean-Claude Huger francia motoros halt meg. Emellett Maliban egy kislányt, Mauritániában pedig egy anyát a gyermekével ütöttek el. 1990-ben Kal Salmiden finn újságíró halt meg balesetben, Charles Cabanne francia kamionossal pedig gerillák végeztek 1991-ben. Újabb egy év elteltével a francia Gilles Lalay, a korábbi motoros győztes összeütközött a viadal egyik mentőautójával és életét vesztette. 1994-ben egy bukás után halt meg Michel Sansen belga motoros, majd egy szervizautó ütött el egy kisfiút.
1996-ban egy kislányt gázoltak el, míg Laurent Gueguen francia kamionos aknára futott, mindketten szörnyet haltak. A 24 éves spanyol Tomás Urpí végzetét pedig az okozta, hogy felborult az autójával. 1997-ben Jean-Pierre Leduc francia motoros egy bukás következtében vesztette életét. 1998-ban egy versenyautó és egy taxi ütközött össze: négyen haltak meg. A következő két viadalt mindenki megúszta ép bőrrel, 2001-ben viszont Franciaországban, Maontauban közelében egy helyi autós életét vesztette, miután karambolozott az egyik versenyautóval. Nem sokkal ezután Daniel Vergnes autós Mauritániában közlekedési baleset áldozata lett. 2003-ban Bruno Cauvy francia navigátor halt meg egy bukás következtében, ugyanakkor a pilóta sértetlen maradt.
2005-ben két versenyzőt gyászolt a Dakar-család: a spanyol José Manuel Perez a mauritániai Zuirát és Tísit között szenvedet balestet, és halt bele hastáji sérüléseibe, míg Fabrizio Meoni kétszeres Dakar-bajnoknak az Atar és Kiffa közötti szakaszon állt meg a szíve, miután bukott. Tavaly az ausztrál Andy Caldecott Nuáksot és Kiffa között vesztette életét. Január 13-án (pénteken) egy autó gázolt halálra egy gyereket, egy nappal később pedig egy kamion egy másik kiskorút. Elérkeztünk 2007-ig, és Symons elvesztése még friss emlék.
Adódik a kérdés: vajon hány embernek kell még meghalnia egy sokak szerint értelmetlen versenyen? A Dakar-rali sportértékét vitatók szerint az embernek – motoron vagy autóval száguldva – semmi keresnivalója a sivatagban.
