Magyar foci 2006: aligha van lejjebb

2006-ban lett új MLSZ-elnök; a válogatott elkezdte, illetve lényeget tekintve be is fejezte az Európa-bajnoki selejtezősorozatot; a kupacsapataink újra leszerepeltek a nemzetközi kupaporondon; a bajnokság színvonala tovább csökkent; kizárták az első osztályból a tönk szélére került Ferencvárost; és legendák mellett fiatal, látszólag életerős labdarúgókat gyászoltunk. Azért jó is történt, ha nem is túl sok. A korosztályos csapatainkban például lehetett némi örömünk, amely csak fokozódott az új MLSZ-székház átadásával (?!), a pozitív történések sorába tartozik továbbá, hogy reményteljesen ellökdöstük a finisig a magyar-horvát labdarúgó Eb-pályázatot, valamint a szövetségben készült egyfajta terv a futballunk feltámasztására.

Bozókynak mennie kellett

A régi MLSZ-elnök elmozdításával, illetve az új első ember komikus körülmények között való megválasztásával indult a 2006-os esztendő. Újabb elnökségi tagok lemondásával a Kisteleki István vezette “reformerek” a felállították az elnöki székből Bozóky Imrét, ezt követően ideiglenesen egy ad hoc bizottság irányította a szövetséget. Ennek élén a Magyar Labdarúgóliga – akkori feje – Kisteleki állt, aki a gazdasági átvilágítás eredményeként bejelentette, hogy 512 millió forint tartozása, illetve 212 millió kintlévősége van a szövetségnek. Kisteleki mást is mondott, például azt, hogy köszöni szépen, de nem akar MLSZ-elnök lenni, ez utóbbit gyakorlatilag minden nap, az elnökválasztás napján azonban csak ő és az MLSZ volt marketing menedzsere, Pellady Péter legyeskedett az üres elnöki szék körül.

Kisteleki akarata ellenére elnök lett

Kisebbfajta csoda, hogy az elnökválasztást senki sem filmesítette meg, pedig micsoda vígjáték lehetett volna belőle. A lényeget összefoglalva az történt, hogy az eredménytelenül zárult első kört követően

Kisteleki kijelentette, visszalép, ha Pellady is ezt teszi. Ellenfele gyakorlatilag ugyanezt mondta, végül nem kis huzavona, röhejes közjáték után egyikük sem hátrált meg, a küldöttek pedig szépen megszavazták, hogy szavaznak a jelöltekre. A történet vége ismert: Kisteleki a rend és a törvényesség nevében elkezdte a munkát.

Szívesen tennénk, de látványos eredményekről nem tudunk beszámolni. Kisteleki sem tudta kimozdítani a sportág kátyúba ragadt szekerét. Még az összefogást, az egységet sem tudta megteremteni a labdarúgás szereplői között, eddig legalábbis, nem beszélve arról, hogy a népszerűségi indexe sem verdesi az eget, a szurkolók többsége nem bízik benne. “A megújulni nem tudó és nem is kívánó, a labdarúgásunk felemelkedéséhez szükséges alapvető és radikális változásokat még koncepció szinten sem kidolgozó MLSZ-vezetőség a felelős” – summázták a drukkerek a szeptemberi megmozdulásukon.

Legalább már tervek vannak

Azért valami mégis történt. Azon túl, hogy Lennart Johansson UEFA-elnök és Michel Platini jelenlétében

Márciusban érkezett, novemberben távozott (MTI)

átadták az MLSZ új és felettébb csinos székházát, októberre elkészült a sportág hazai felemelkedését elősegítő koncepció, amelynek sarokpontjai között szerepel az iskolai labdarúgás erősítése és új pályák építése. A szövetség állami segítségre vár a tervek megvalósításához: hat év alatt tízmilliárd forintra lenne szükség. A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogának elnyerése szintén mentőövként szolgálhat, sőt, sokak szerint csakis ez mentheti meg a régóta a tetszhalott állapotban vegetáló magyar futballt. A remélt rendezés körülményeit vizsgáló UEFA- szemlebizottság mindenesetre elégedetten távozott a hazánkból, az eredményhirdetést azonban későbbre halasztották, az európai szövetség december helyett jövő áprilisban dönt arról, hogy három pályázó (lengyel-ukrán, olasz, magyar-horvát) közül melyik láthatja majd vendégül hat év múlva a kontinens topcsapatait.

A Fradi-ügy: kizárás, per, káosz

Kisteleki és az MLSZ megítélésén semmi nem rontott jobban a Fradi-ügynél. A Ferencváros kizárása, főleg

annak mikéntje alaposan felkavarta az indulatokat. Az ügy külön cikket vagy cikksorozatot érdemelne, ehelyütt azonban szorítkozzunk a tényekre – bár azokat is igen nehéz követni. Nos, az együttes első osztályú licencét a másodfokú licencadó bizottság előbb visszavonta, majd saját határozatát megváltoztatva újra megadta az anyagilag legatyásodott klubnak. Ezt követően az MLSZ vezetősége feloszlatta a licencadó bizottságot, és hatályon kívül helyezte a határozatait. Az új fellebbviteli testület végül nem adta meg az indulási jogot.

Gellei Imre legénysége csak az NB II-ben állhatott rajthoz, ráadásul az MLSZ fegyelmi eljárást indított a Ferencváros ellen, mivel a klub a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tiltó szabálya ellenére polgári bírósághoz fordult. A fegyelmi bizottság 25 millió forintos büntetésről döntött, később viszont megszüntette ezt a határozatot. A történet csattanója a következő: a Fővárosi Bíróság, majd később a Fővárosi Ítélőtábla is az zöld-fehéreknek adott igazat, ekképp az FTC most további jogi lépéseket, kártérítési pert fontolgat.

Bajban a Ferencváros

Noha a Ferencváros veretlenül vezeti a másosztályú bajnokság Keleti csoportját, és még a Magyar Kupában is talpon van, a fojtogató anyagi gondjai továbbra sem oldódtak meg. Nehéz helyzetben van a klub, ráadásul Furulyás János, majd posztját átvevő Ináncsy Miklós is eredmény nélkül, totális káoszt maga után hagyva, mint persona non grata távozott az elnöki székből. Most Dámosy Zsolton a sor, hogy életben tartsa 1899-ben alapított klubot. Kovács István egykori menedzsere november közepén, mandátuma meghosszabbításakor arról beszélt, hogy 3,5 milliárd forint kellene ahhoz, hogy a Ferencváros teljes mértékben talpra álljon, azaz rendezze minden adósságát és visszavásárolja az eladott vagyoni jogokat.

A fiatalokban még bízhatunk

Sok örömben nem lehetett részünk a 2006-os évben: az élvonalbeli bajnokság színvonala még a közepest sem éri el, a válogatott néhány fordulót követően már matematikailag sem juthat ki a 2008-as kontinensviadalra, a kupacsapataink pedig rekordgyorsasággal búcsúztak a nemzetközi porondtól. A pozitívumok közé csak a bajnoki címért folytatott kiélezett csata (az aranyérem sorsa az utolsó fordulóban dőlt a DVSC javára), az izgalmas kupadöntő (az FC Fehérvár büntetőkkel verte a Vasast) és a korosztályos csapataink jó szereplése sorolható. A 21 éven aluliak becsülettel helytálltak a selejtezőcsoportjukban (egy győzelem, egy vereség), az U19-es együttes erejéből viszont még ennél is többre futotta: hibátlan teljesítménnyel abszolválta a ciprusi előselejtezőt, a házigazda mellett Azerbajdzsánt, Örményország és Ciprust is legyőzte.

Leszerepelt a Bozsik-csapat

Az A-válogatott a márciusban kinevezett Bozsik Péter vezetésével, reménykedve indult harcba az Európa-bajnoki részvételért. A csapat Új-Zéland és Ausztria legyőzésével, illetve egy tisztes vereséggel (Anglia 1-3) hangolt a selejtezőkre. Aztán sorba jöttek a pofonok. Már az első is szédítő volt, Norvégia 4-1-re nyert a Megyeri úton, majd a boszniai siker (3-1) után Törökország (0-1) és Málta (1-2!) is legyőzte a mieinket. Az utóbbinál szégyenteljesebbet elképzelni sem lehet, ez a vereség végül Bozsik vesztét okozta. Szó volt arról, hogy esetleg Bölöni László lesz a következő kapitány, ám végül Várhidi Péter, az U19-esek edzője vette kezébe a karmesteri pálcát. Először egy mérkőzésre kapott bizalmat, ám miután irányításával a megfiatalított csapat legyőzte Kanadát, egy évre megerősítették a posztján.

Átszállójegy Európába

A Málta elleni vereség mellett a kupacsapataink gyatra szereplésére is jó okot adott arra, hogy megint rajtunk kacagjon Európa. A bajnok DVSC-t a nem túl acélos macedón Rabotnicski 5-2-es összesítéssel búcsúztatta a BL-selejtező második körében, az Újpest pedig az UEFA-kupában esett hasra meglepően gyorsan, egy előre “lesajnált” ellenféllel szemben. A svájci másodosztályban szereplő lichtensteini Vaduz 4-0-ra nyert a Megyeri úton, és ezt a tetemes hátrányt a visszavágón már képtelen volt ledolgozni a lila-fehér csapat. Az FC Fehérvár sem alkotott maradandót a nemzetközi porondon, a magyarok külön versenyét viszont megnyerte, hiszen egy kört azért ment az UEFA-kupában, végül a svájci Grasshoppers búcsúztatta.

Megvonva a mérleget: bár a magyar labdarúgás továbbra is komoly válságban van, nincs okunk aggódni a jövőt illetően. Ilyen rossz évünk ugyanis még egyszer nem lehet. Csakis szebb jöhet.