Bár az irhajáratok korszaka már leáldozott, Törökországba most is érdemes elzarándokolni. Én sokévi szünet után látogattam el ismét Isztambulba és azt tapasztaltam, hogy a népesség szemmel láthatóan gyarapodott, a forgalom pedig már szinte elviselhetetlen. De mit is várunk Európa második legnépesebb városától, amelyet a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl több részre, sőt több kontinensre oszt és úgy tűnik, mintha emiatt a mintegy 12 milliós lakosság szinte állandóan úton lenne a város egyik részéből a másik felé. Ehhez még tegyük hozzá, hogy az élet szinte sohasem áll le, nyitott üzleteket a nap minden órájában lehet találni. Az ember azon kezd töprengni, vajon mikor pihennek a helyi lakosok.
A közlekedés számunkra kaotikusnak és veszélyesnek hat. Autó autó hátán, felfestett sávok kevés helyen vannak, de feleslegesek is, mindenki tolakszik és közben barátságosan dudál. A közlekedési dugó fogalma átértékelődik az emberben az isztambuli tapasztalatok alapján. Gyalogosként átkelni az úttesten még a lámpás kereszteződésekben sem egyszerű és veszélytelen. Bár lehet, hogy csak mi éreztük így. A helyiek láthatóan félelem nélkül mászkálnak a dudáló autók között. A számunkra áttekinthetetlen és ijesztő méretű forgalom ellenére egy hét alatt csak két kisebb koccanásos balesetet láttunk. Folyamatban van az alagútépítés is a csatorna alatt, de elkészültére még várni kell. Vannak rövid metró vonalak is, de a forgalom villamoson, buszon és főleg autókon alapvetően a kevés számú hídon zajlik. A kocsipark színes, de arányában kevesebb luxusautó látható a városban, mint nálunk.
A gépkocsi-közlekedést láthatóan az sem befolyásolja, hogy a benzin európai mércével mérve is drága. (Állítólag a legdrágább Európában.) Rengeteg taxi van és sárga színükről már messziről felhívják magukra a figyelmet. Az, hogy ég vagy sem a szabadjelző a kocsi tetején, nem sokat jelent. Nyugodtan integessünk, előbb-utóbb megáll mellettünk valaki. Összességében nem drága a taxi, de legyünk résen, mert érhetnek meglepetések. A repülőtérről 75 líráért hozott a taxi a városba, visszafelé a taxióra 45 lírát mutatott, de vannak állítólag 30 lírás fix tarifák is. A Ferihegyre járóknak ismerős a helyzet, nem? Van ahol célszerű az árra rákérdezni, sőt előre kialkudni azt, bár volt, hogy a kikapcsolt órára fizettünk rá.
Kereskedni muszáj
Közismert, hogy a törökök barátságos emberek és ami fontos, jó humoruk van. Ez a tulajdonságuk jobbára még akkor is megmarad, amikor ismételt unszolás dacára sem akarunk tőlük az utcán parfümöt, sálat, „valódi” Rolex órát és egyebet venni. Meglepetésemre hasonló volt a tapasztalat a Nagy Bazárban is.
Tény, hogy a portékáikat kirakodó kereskedők sok nyelven, köztük magyarul is, próbálják felhívni magukra a figyelmet, de nyugodtan megállhatunk az ékszerkirakatok előtt anélkül, hogy az arab kereskedők stílusához hasonlóan beráncigálnának bennünket. A „nívósabb” zárt üzletekben pedig kulturált és nagyon udvarias kereskedéssel találkoztunk. Az általunk megismert intelligens fiatal kereskedő a család bőráruüzletében már a negyedik generációt képviselte.
Zöldség minden formában
Éhen halni nem lehet Isztambulban. Egymást érik az ínycsiklandozó finomságokat árusító étkezdék, amelyekben a zöldséges ételek széles választéka mellett a húsok és nem utolsó sorban az édességek széles garmadája elérhető el a nap minden szakában. Nagyon ízlettek a különféle zöldségek előételként, nyersen vagy főzve, hidegen és melegen, kellemesen ízesítve.
Konyhájuk – elsősorban a sok zöldség miatt – egészségesebbnek tűnt a magyarnál. Felhívták a figyelmünket az erős paprikára, de ez a magyar gyomornak egyáltalán nem tűnt erősnek. A méz is kedvelt kiegészítője a török konyhának. A sütemények, desszertek fontos alkotóeleme, amellett lépes méz formájában láthatóan népszerű reggeli csemege is. Annak ellenére, hogy sok finom édes süteményük van, az ebéd befejezése gyakran gyümölcs volt.
A sok kedvező benyomás mellett a negatív tapasztalat a dohányzáshoz fűződik. Rengetegen dohányoznak és a korlátozásnak nem sok jelét tapasztaltuk. A jó színvonalú szállodákban is ritka, illetve kisszámú a „non-smoking” szoba. A nemdohányzó utazónak egy dohányfüsttel átitatott szobába való beköltözés az intenzív szellőztetés ellenére elég kellemetlen. Étteremben is arra lehet számítani, hogy bárhol rágyújthatnak.
Biztonságban vannak
Manapság erőszakos cselekményekre szinte mindenütt lehet számítani. Érthető, hogy a törökök is számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy az odalátogatókat (és a turistaforgalmat) megvédjék. A biztonsági intézkedések elsősorban a szállodák körzetében érzékelhetőek. A 4-5 csillagos szállodák zöme egy körzetbe telepedett, ezért már az utcák végén, illetve a szálloda behajtójánál őrbódéból kontrollálják a forgalmat.
Az egyirányú utcákat ilyen helyen még egy fürészfogas fém „fekvőrendőr” is védi, amelyen csak egy irányba lehet áthajtani. Sok helyen (szállodai behajtóknál) láttuk, hogy a kocsik alját nyeles tükrökkel szemlélték meg a behajtást ellenőrző őrök. Ezek után nem meglepő, hogy a szállodákon belül biztonsági kapukon kellett áthaladni, a múzeumokban pedig mindenütt átvilágítják a kézitáskákat, csomagokat. Sok rendőrt láttunk, de ezek láthatóan nem a közlekedéssel törődtek (legalábbis nem úgy, ahogy nálunk megszoktuk), viszont – ha kellett – udvariasan útbaigazítottak.
A nyelvtanulásban történt előrehaladás lenyűgöző és most nem a bazárban bűvészkedő nyelvzsenikről van szó. Az iskolákban kiskortól kezdve kötelező az angol nyelv tanulása. A minden szinten fellelhető számtalan magániskolában pedig három nyelvet tanítanak. Láthatóan nem csak tanítják, de meg is tanítják a fiatalokat. Lenyűgöző élmény volt, amikor az egyik múzeum mosdójában egy csacsogó kisiskolás csapattal futottunk össze. A 8-10 éves gyerekcsapat tagjai felismerve az idegent, pillanatok alatt körénk gyűltek és minden feszélyezettség nélkül, azonnal elkezdtek angolul érdeklődni a hogylétünk és hovatartozásunk felől, bemutatva önmagukat és iskolájukat. De szép is lenne, ha mi itt tartanánk!
Macska a mecsetben
A lakosok számából lehet következtetni, hogy a város zsúfolt és miután nincsenek felhőkarcolók és nagy blokkok, nagy területen fekszik. A néhány emeletes, sűrűn egymás mellé épült házak változatos képet mutatnak. Sok a befejezetlen épület, ami állítólag a szövetkezeti építkezés következménye. (Információink szerint nincs jelzáloghitel, ha elfogy a pénz, az építkezés átmenetileg leáll.) Ami még ennél is feltűnőbb, hogy a házsorokba beékelődve sok az üres, lerobbant állapotban lévő ház a városban. Feltehetőleg nagyon drága lenne a felújítás, vagy valami más nehezíti a helyreállítást. Emiatt az utcakép nem egységes, a házak stílusát tekintve a városrendezés koncepciójára nem lehet következtetni.
A kutyatartásnak láthatóan nincs kultusza, csak néhány kóbor jószággal találkoztunk. Ennek megfelelően az utcán nincs is kutyapiszok. Annál több jól tartott macskát láttunk. Macskák szaladgáltak az ókori romokon, de ott trónoltak a múzeumként funkcionáló Hagia Sophia belső „szentélyében” is. Lehet, hogy Mohamed jobban szerette a macskákat, mint a kutyákat?
Kirándulás Isztambulból
Azt mondják, hogy Isztambul nem Törökország, hanem egy örökösen nyüzsgő, nagy forgalmú nemzetközi kikötőváros, a maga színes keverék népességével. Tény, hogy elhagyva a várost, az Égei-tenger partvidékén utazva a kép sokkal nyugodtabb. Az utat narancs-, gránátalma- és olajfaligetek szegélyezik, de gyakoriak a gyapotültetvények is. Frissen csavart gyümölcslevekhez mindenütt hozzá lehet férni. A sok apró maggal bíró gránátalma leve különösen üdítő. Természetesen elmaradhatatlan a török kávé és a gyümölcsteák széles választéka. Novemberben már a kirándulók, turisták áradata is alábbhagy, nyugodtan lehet nézelődni a kiemelt látványosságok területén is. Szerencsés ország. A hellenisztikus, római, bizánci korok olyan nyomokat, csodálatos emlékeket hagytak a területén, amelyek egy-két ezer év távlatából is lenyűgözőek. A márvány láthatóan olcsó építő- és díszítő anyagnak számított, bőségesen találunk belőle mindenütt.
A kirándulásokra a távolságok miatt érdemes a belföldi repülőjáratokat igénybe venni. Isztambul és Izmir között szinte félóránként járnak a gépek. Izmirből Epheszosz és Pergamon – különböző irányban – körülbelül egy-egy órás autóbuszúttal elérhető. Epheszoszban ugyan az ókori világ hét csodájaként számon tartott Artemisz templomból mára már csak egy oszloptöredék maradt, de a kis-ázsiai provincia székhelyeként funkcionáló római város kiterjedése, romjaiban is fenséges épületeinek látványa lenyűgöző. Pergamon, a Kr. előtti második század hellenisztikus világának szellemi központja, a különböző korban épült egyes városok romjainak meglátogatása alapos gyalogtúrát igényel.
