A három-négymázsás ásványt szerdán nagynyomáson, melegvízzel tisztították meg, a jövő héten pedig a múzeum régi és új szárnya közötti átjáróban egy speciális vitrinben állítják ki – mondta el Papp Gábor, a múzeum ásványtani szakértője.
Az ásványt a fedőkőzet letakarítása közben találták a kisnánai Hátsó-Tarnóca-patak völgyében fekvő kőbányában, és az elsődleges vizsgálatok szerint 15 millió éves. A lelet értékét elsősorban a példány különleges nagysága adja, de hozzájárul ehhez sajátos színezése is – fűzte hozzá Papp Gábor.
A szakértő elmondása szerint ez az opál nem az ékszerekben használt drágakőváltozat, a nemesopál, hanem közönséges opál. Szépen színezett darabjai csiszolva olcsóbb ékkőként felhasználhatók. A közönséges opál, mint neve is mutatja, nem ritka – jegyezte meg a szakértő. A bányavállalatnak köszönhetően Kisnánán már korábban is gyűjthettek ásványokat, többek között opált is, azonban ilyen nagy példánnyal még nem találkoztak. A közönséges opál sárga, zöldesbarna, zöldessárga, foltosan-sávosan színezett, a színezés eloszlása néha az opálosodott fák erezetére emlékeztet. A kisnánai opál nem faopál.
Az ásványtani szakértő azt is elmondta, hogy Magyarország az 1800-as évek második feléig a világ nemesopál-termelésének egyik központja volt. A kitermelést a jelenleg Szlovákia területén elhelyezkedő veresvágási bányában végezték. A lelőhelyet 1920-ban zárták be, amikor a konkurens ausztrál opálbányák olcsóbb ásványaikkal terítették be a piacot. Később Telkibánya és Monok környékén is találtak nemesopált, de az előfordulás “szeszélyessége” miatt a szakértők nem találták gazdaságosnak a kitermelést – magyarázta Papp Gábor.
Az ásványtani szakértő ismertetése szerint faopál és közönséges opál lelőhelyek vannak még a Börzsönyben és a Tokaji-hegységben, de több kőbányában is található belőlük. A szakember azonban felhívta a gyűjtők figyelmét arra, hogy csak védettség alatt nem álló bányákban lehet az ásvány után kutatni, a balesetveszély miatt pedig csak külön engedély birtokában.
