Már a moziban: Az ember gyermeke

A természeti katasztrófák, amikhez azért a Föld nevű bolygón momentán regnáló fajnak, mint előidézőnek erős köze – és kötődése – van, újra előkerültek a társadalmi összeomlások a filmeken. Az őskövületnek és alapműnek számító Szárnyas fejvadász és a B-kategóriás, de tematikájában abszolút ide tartozó Fortress után egy alkalmi euroatlanti filmkoalíció (spanyol direktor, angol és amerikai stáb, színészek és pénz) hervasztja az optimista kedélyeket a jövőnket illetően. A brit P. D. James sötét tónusokkal operáló regényéből született szomorúfilm a 2005-ös V mint vérbosszú (amit a „mátrixos” Wachowski fivérek forgatókönyve nyomán John McTeigue rendezett) nyomdokain halad, legalábbis abból az aspektusból, hogy újfent a ködülte Albionban járunk, az alkalmi partizánok kontra diktatórikus kormány közötti (képzeletbeli) árokban.

Nem azonnal lövik halomra a tiltakozókat

A naptár 2027-et mutat, gyermek 2008-ban született utoljára – nem csupán Nagy-Britanniában, hanem mindenütt a világon. A meddőségre nincs ok és magyarázat, egyszerűen csak van, és tépázza az idegeket, konkrétan lehangol. Egyedül a szigetország áll a vártán, ami azt jelenti, hogy nem azonnal lövik halomra a spontán tiltakozókat (lázongókat), illetve a bevándorlókat, hanem várnak egy kicsit, vasketrecekbe, majd bűzölgő, lepukkant gettókba csukják őket. Bizakodás, hit és remény nélküli az alkohol kínálta megnyugvásnak élő kormányhivatalnok, Theo (Clive Owen) is, aki szabadidejét a hippi-kori nosztalgiával visszavonult Jasper cimborájával (Michael Caine) való közös füvezéssel tölti. Nihiljéből az ex-felesége, Julian (Julianne Moore), az egyik illegális forradalmár-csapat vezetője zökkenti ki, aki arra kéri, szerezzen papírokat egy lánynak (Claire-Hope Ashitey), hogy biztonságos vidékre jusson. Merthogy: nyolc hónapos terhes.

Nem enged vegetálni

Alfonso Cuarón rendező (Anyádat is!, Harry Potter és az azkabani fogoly) mindvégig szorongásban tartja a nézőit, és olyan ügyesen adagolja a mélygondolati tartalmakat, hogy a heves tűzpárbajokban nem viselik meg az utóbbi időkben elménk szűkre korlátozott kapacitását. Ellenben másnap azon kapjuk magunkat, hogy a film nem enged önfeledten vegetálni. Csekély reményt ad, de belekapaszkodunk. És szoríjjuk.