Élet-Stílus

Vita a nebrai korong körül

admin
admin

2006. 11. 15. 13:50

Felfedezése, egészen pontosan megszerzése óta vitatkoznak azon, hogy vajon a németországi Nebra közelében megtalált 3600 éves korong vajon milyen funkciót is tölthetett be a bronzkorban. Egyesek szerint az első asztronómiai segédeszköz lehetett, mások szerint viszont mindössze a legkorábbi égi ábrázolás az emberiség történetében.

„Asztronómiai tájékozódás és naptári rendszer a történelem előtti időkben” – ezt a címet viselte az a múlt heti berlini konferencia, amelyen német tudósok ismételten megpróbálták meggyőzni egymást arról, hogy az ún. nebra-i korong milyen funkcióval is bírhatott a bronzkori ember számára. Végleges eredményre persze nem jutottak, az álláspontok nem igazán közeledtek, a két leginkább szakavatottnak minősített tudós szögesen ellentétes véleményen van továbbra is – írja a netzeitung.de.

Fedőn vagy korongon?

Wilfrid Menghin, a berlini Museum für Vor- und Frühgeschichte igazgatója határozottan állítja: a nebrai korong „mindössze” az emberiség történetéből ismert első égábrázolás, semmi több. Úgy véli, az első naptári számítást elősegítő eszköz továbbra is egy 1990-ben a berlini múzeum birtokába került aranyfedő, amelyen jól kivehetőek az égi jelek ábrázolásai. A múzeum akkori értéke szerint közel 750 ezer eurónak megfelelő márkát adott a fedőért egy svájci magángyűjtőnek, talán ezért sem véletlen, hogy Menghin ragaszkodik eredeti véleményéhez, miszerint a később megtalált nebra-i korongon mindössze díszítésként használták a napot, a holdat és a csillagokat.

Egészen más véleményen van azonban Wolfhard Schlosser, a bochum-i egyetem asztronómusa: szerinte a szászország-anhalti lelet igenis az első kalendárium. Működési elvére is talált már magyarázatot: úgy véli, a korong segítségével tudta összhangba hozni a bronzkori ember a holdévet a napévvel. A korong segítségével tudta megállapítani, hogy mikor is kell egy szökőhónapot beiktatnia kalendáriumába ahhoz, hogy a napév és a holdév ismét fedésbe kerüljön egymással.

Ezt a véleményt képviseli egyébként Ralf Hansen, hamburgi asztronómus is. Ő még szeptemberben tette közzé tanulmányát, amelyben egy babiloni ékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt. A kettő összhangba hozása azonban olyan tudást feltételez, amelyre eddig gondolni sem mertek a kutatók a bronzkori ember kapcsán.

Kincsrablók és álkereskedők

A vita tétje így nem utolsósorban az, hogy vajon a közel 3600 évvel ezelőtt a mai Németország területén élő elődünk valóban sokkal többet tudott-e az asztronómiáról és a csillagok állásáról, mint azt eddig feltételezték, vagy mindössze a ma tudósainak „köszönheti” bölcsességét. Kérdés az is, hogy ha valóban ismeretekkel rendelkezett a csillagok állását illetően, akkor ezeket honnan szerezte? Saját maga jött rá az asztronómiai tényekre, vagy valahonnan keletről „importálta” a tudást.

Válaszok a kérdésekre egyelőre nincsenek, mint ahogy arra sem, hogy pontosan hogyan és milyen módon került elő a több ezer éves lelet. A korongot ugyanis 1999-ben két sírrabló találta meg a németországi Halle-hez közeli Nebra környékén. A lelet természetesen a szászország-anhalt-i régészeti hivatalt illette volna meg, ám a két rabló inkább pénz akart csinálni az értékes leletből, ezért a feketepiacon próbálkoztak az eladással. A szászország-anhalt-i régészeti hivatal, tudomást szerezve a leletről, értesítette a rendőrséget, és velük közösen 2002-ben sikerült is megszereznie a korongot. Egy bázeli hotelben jelentkezett a tartomány régészeti hivatalának az embere a műkincsárusoknál, hogy megvegye azt, ám a hotelszobában, amelyben a fekete üzlet bonyolódott volna, a kereskedőket már várta a rendőrség. Orgazdaság vádjával a 66 éves férfit és a 46 éves nőt végül tavaly szeptemberben elítélték.

A datálás nehézségei

A nebrai korong egy 32 cm átmérőjű bronz korong, amely a szélénél alig 1,7 mm vastag, a közepén viszont eléri a 4,5 mm-es vastagságot. A korongon jól kivehető módon ábrázolták a napot, a holdat és a csillagokat egy aranybevonat segítségével. Maga a bronzlap két helyről származó alapanyagból készült: az ötvözethez szükséges réz minden valószínűség szerint az ausztriai Salzburg környékéről származik, ám az aranybevonat erdélyi bányából származó aranyból készülhetett.

A korong korát radiokarbonos vizsgálat révén nem lehet megállapítani, hiszen az ötvözet nem tartalmaz szenet, így a datálást csak a koronggal együtt megtalált többi tárgyon végezhették el. Két bronzkard, két bárd, egy véső és egy karperec darabjai – a rablók elmondása szerint ezeket a tárgyakat találták a koronggal megegyező helyen. A két kilós korongot valamikor 3600 évvel ezelőtt készíthették, és az idő folyamán többször változtatták a rajta található ábrázolásokon. Christian-Heinrich Wunderlich, a halle-i Landesmuseum für Vorgeshichte kutatója szerint a korongot 400 éven keresztül használhatták, sőt keménységét is próbára tették. Erre utal a korong hátoldalán található közel egy milliméter mély barázda is.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.