A székház előtt még lövöldöztek.
A Corvin Áruházba befészkelték magukat. Rettegve néztem azt a fehérhajú öreg nénit, aki az ablak alatt ment el. Aztán eldördült egy lövés…Engem elrángattak az ablak elől. De összerezzentem továbbra is minden lövés. Hátha emberben akad meg a golyó..
Ekkor szóltak, ha akarok, beszélhetek az egyik elfogottal. Mikor a szobába beléptem, megtorpantam. Véres, duzzadt tekintetű szemmel néz rám az egyik elfogtt. Aztán megkezdődik a kihallgatás….
– Neve?
– Rajtik Sándor, harmincegy éves.
– Az ékszereket, amit magánál találtak, hol lopta?
– Találtam a Keletinél az utcán. Én, kérem, még soha nem loptam, nem raboltam. Nem is voltam még a rendőrségen. Munkásember vagyok. Puskám sem volt. – Mindezt egy szuszr. – De, gondoltam, jó lesz a gyöngy is meg a fülbevaló is a feleségemnek.
– Van családja,
– Hogyne. Másfél éves fiam van.
Nem tudom, szabad-e, de közbeszólok.
– Mikor látta utoljára a kisfiát?
– Három hónapja…
– S ki tartja el azóta a gyereket?
Vállat von, közömbösen.
– Dolgozik az asszony?
– Aztán már összevissza beszél. Azt mondja: még nem volt dolga a rendőrséggel. A követekző pillanatban maga hazudtolja meg. Rendőrségen már volt, de nem a budapestinŐ úgy értette amit az előbb mondott. Ült már egypár hónapot.
– Mennyit?
Most hallgat először. Bizonyára arra gondolt, hogy ezt úgyis megtudjáűk az illetékesek. Nyugtalanul, ideoda pislogva mondja:
– Nyolc évet.
– Miért?
– Szándékos emberölési kísérletért.
A fegyverropogás továbbra is hallatszik. S nem tudok másra gondolni, irtózatos keserűséggel: ezeknek, ilyeneknek a kezében is van fegyver! Gyilkosoknak, akiknek nincs mit veszteniük.
S ez az ember együtt volt, együtt fogták el egy tizenhét esztendős vidéki fiúval. Ez az ember adott fegyvert annak is a kezébe, hogy lőjön, romboljon. S a fikú, aki a tüntetés kezdetén nyilván meggyőződésből állt a sorba, jó, igaz ügyét támogatni, nem vette észre a fordulaotot. S most rémülten húzódott el az embertől, aki évekkel ezelőtt baltával akarta kioltani egy másik ember életét. Holtsápadt: ő nem akart ezekkel egy sorba lenni. Ki is mondja: dehogy is tudta, ki ez az ember. A másik pedig elégedettnek látszik. Azt hiszi, egyforma lesz aza elbírálás…
Nem lesz egyforma! Az egyik gyilkolni, rabolni akart. Megszállottan és romboló dühét szabadon bocsátva. A másik nem tudta, hogy mibe keveredett. Elvesztette ajózanságát, így került a Rajtik-félék társaságába.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
