Újkígyóson (Békés megye) született parasztcsaládban. Hat elemi elvégzése után előbb hentes- és mészárosipari tanuló volt, majd 1939-ig szakmunkásként dolgozott a húsiparban. 1939-től 1941-ig sorkatonai szolgálatát töltötte a határőrségnél. 1943-ban Voronyezsnél szovjet hadifogságba esett, antifasiszta iskolára jelentkezett, majd partizániskolára került. A kiképzés után a Szovjetunió és Lengyelország területén harcolt. 1945 januárjában egy csapat volt partizánnal együtt érkezett vissza Debrecenbe. Februárban a Szaktanács kis- és vegyesipari titkára lett. December 2-án a szakszervezetek XVI: közgyűlésén főtitkárhelyettesnek választották meg. 1945. június 24-én a szakszervezetek képviselőjeként került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1946 januárjától 1950 decemberéig tagja az MKP, illetve az MDP budapesti pártbizottságának, 1948 júniusától, az egyesülési kongresszustól 1956 októberéig az MDP KV tagja, illetve póttagja. 1950-től 1953-ig, majd 1955 áprilisától 1956. október 24-ig a pb póttagja volt. 1949-ben a SZOT főtitkárhelyettese és a Magyar Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének elnöke. 1950-ben vezérőrnagyi rangban az ÁVH határőrségének parancsnoka. 1953 januárjában tagja annak a bizottságnak, amely a Péter Gábor-ügyben irányította a nyomozást. Személyesen vett részt Péter Gábor vallatásában. Amikor 1953. június 27-28-án a moszkvai instrukciók alapján a kv újraválasztotta a pb-t, Piros László kimaradt a testületből. 1953. július 4-től Gerő Ernő belügyminiszter helyettese, majd 1954. július 6-tól belügyminiszter. A kv 1955. április 14-i ülésén (Nagy Imrét ekkor zárták ki a pb-ből) Piros Lászlót ismét a pb póttagjává választották. 1956. október 23-án tagja lett az MDP KV által létrehozott Katonai Bizottságnak. Az MDP KV 1956. október 23-án éjszaka tartott ülésén kimaradt a pb-ből, október 26-án pedig a kormányból is. Október 24-én Bata István honvédelmi miniszter társaságában és a kv-tagok egy csoportjának kíséretében találkozott a Budapestre érkezett Mikojannal és Szuszlovval. Október 25-én rádióközleményben szólította föl a felkelőket, hogy október 26-ig szolgáltassák be fegyvereiket. Október 28-án Gerő Ernővel és Hegedüs Andrással együtt a Szovjetunióba távozott. November 3-án tért vissza az országba. Részt vett a KGB akciójában, amelynek során november 3-án este Tökölön letartóztatták a magyar kormányküldöttséget. November 10-én Kádár János felszólítására elhagyta az országot, és a Szovjetunióba távozott. Az 1957 májusában összeült Országgyűlés megfosztotta képviselői mandátumától. 1958 augusztusában tért haza, szeptembertől a Szegedi Szalámigyár főmérnöke. 1969-ben igazgatónak nevezték ki. 1977-ben vonult nyugdíjba. Hosszú éveken keresztül a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöke, majd a Szegedi Városi Pártbizottság tagja volt.
