Egyre nő a felvonuló száma
A Bem téri tüntetés résztvevői közül csaknem mindenki elindult a Parlamenthez, ez azonban még nem lett volna elég, hogy a tér megteljen. A forradalom első estéjére, azonban mindenhonnan özönlöttek az emberek és hatalmas tömeg kezdte el követelni, egyre erőteljesebben és fenyegetőleg, hogy Nagy Imre beszéljen.
Fáklyák a Parlament előtt
A körülbelül 200 ezer türelmetlen demonstráló az épület tetején kivilágított vörös csillag miatt kiabálni és fütyülni kezdett, amire szinte válaszul a csillag fénye és vele együtt az egész tér kivilágítása kialudt, a bent lévők talán így próbálták elérni, hogy a tömeg feloszoljon. A tüntetők azonban nem adták fel, a kezeügyükbe kerülő újságokból fáklyákat készítettek és így világították meg a teret.
A tömeg Nagyot akarja
A Petőfi-szobornál oly nagy tetszést kiváltó Sinkovits Imre, aki akkor már a Parlament épületében volt, nem tudta megnyugtatni a tömeget, de a tömeg már nem volt kíváncsi rá sem, folyamatosan azt skandálták, hogy „Nagy Imrét akarjuk!”. Erdei Ferenc a korábbi parasztpárti miniszter bejelentette, hogy hamarosan megjelenik Nagy Imre, azonban őt is lehurrogták. A több órás várakozás után az emberek többsége pattanásig feszült idegekkel várta, hogy mit fognak mondani az ország vezetői.
Gerő Ernő rádióbeszéde
Gerő Ernő nyolc órás rádióbeszédéről sokan értesültek már a téren is, a régi kommunista, majd a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) egyik vezetőjének beszéde csak tovább szította az indulatokat, ugyanis a demonstrálókat ha burkoltan is, de a nép ellenségeinek, fasisztáknak minősítette.
Nagy Imre: Elvtársak!
Gerő beszéde után a tömeg hangulata még inkább haragos lett, így aztán mikor Nagy Imre megérkezett a Parlamentbe, már érzékelhette, hogy itt nem lesz elégendő azoknak a reformoknak az ígérete, amelyekkel előáll. „Elvtársak!” köszöntéssel indított, amit az akkor sebtében összeszerelt hangosításnak köszönhetően mindenki jól hallhatott. A tömeg egy része rosszallóan azt válaszolta: „Nem vagyunk elvtársak!” Az enyhén ellenséges hangult aztán meg is maradt az este folyamán. A jövendő miniszterelnök csupán az első miniszterelnöksége alatt meghirdetett program folytatását ígérte meg. Beszéde végén pedig a tömeggel együtt elénekelte a Himnuszt, ezután a demonstrálók elkezdtek elszálingózni a térről, ki hazafelé, ki pedig a város „forró pontjai” felé vette az irányt.
