Barátkozás a tankok legénységével
Az Astoria felől érekező tüntetők, Nagy Imrét követelik, azonban csak öt szovjet harckocsit találnak a helyszínen. A közeli pártház védelmében pedig AVH-sok érkeznek a szomszédos utcákba. Szemtanúk beszámolói szerint az egyik harckocsi legénysége beszélgetésbe elegyedett a tömegből egy kisebb csoporttal, akik még mielőtt bármi történhetett volna felkapaszkodtak a tankra és megindult a fraterizálás a szovjet katonák és a fegyvertelen tüntetők között.
Ki lőtt és ki lövetett?
A forradalom kapcsán talán legtöbbet ismételt kérdésre ma sincsen pontos válasz. Az biztos, hogy az akadémiai utcai MDP pártközpontban tartózkodó Szerov, szovjet küldött egy időre elhagyja az épületet. Egyesek szerint ő adott parancsot a tüzelésre, hogy megakadályozza a tankok legénysége és a tüntetők közötti barátkozást.
Más szemtanúk viszont úgy emlékeznek vissza, hogy a katonák barátságosak voltak és a környező épületek tetejéről. Leginkább a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről érkeztek az első sorozatok. A szovjet tankok pedig ellenük irányuló támadásnak vélve a fegyverropogást lőni kezdte a környező épületeket.
Véres csütörtök
A fél tizenkettő körül már néma csend honol a Kossuth téren, a halottakat és a sebesülteket csak délután szállítják el. A Pártközpont védelmére rendelik a pécsi határőrség fővárosban tartózkodó századát. Ők azonban végzetes hibát követnek el: hogy a részben a Kossuth térről menekülő tömegen átjussanak leveszik sapkájukat és rangjelzésüket, így mikor a Pártközpont elé érnek, a bent tartózkodókúgy ítélik meg, hogy fegyveres felkelők érkeznek így gondolkodás nélkül tüzet nyitnak. A baráti tűz következtében meghal egy kormányőr és négy határőr, valamint civilek is áldozatul esnek, így Tóth Zoltán az ELTE Történettudományi Karának dékánja, aki épp akkor érkezik a helyszínre, hogy a párt vezetővel tárgyaljon.
